Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
3274 Én mégis elsősorban most egy másik oldalra szeretném felhívni az önök figyelmét. Itt nem ese tt szó az oktatásról és a tudományról. Az elmúlt időszakban nem hiszem, hogy az oktatás és a tudomány különösen kiemelt ágazata lett volna ennek a kormánynak, hiszen számos megszorító intézkedés érte már a pótköltségvetés területén is. Azonban el kell mond anom, hogy kialakult az egyetemeken és a főiskolákon egy olyan rendszer, ahol meghívnak vendégoktatókat, ahol felkérnek jegyzetek, oktatási segédanyagok elkészítésére külső szakértőket, tehát ez nem az egyetemen oktatók munkaköri kötelezettsége. Nem tudom, hogy a patkó bármelyik oldalán ülő képviselőtársaim körülbelül sejtike, hogy mekkora összeget jelent ez az előadói díj, egyegy előadás vagy egyegy gyakorlatvezetés díja. Meg kell mondanom, hogy ez általában nem éri el az ezer forintot, jobb egyetemeken és jobb főiskolákon lehet, hogy 1500 forint is lehet. Már most jelezték a főiskolai főigazgatók és a rektorok, hogy az elkövetkező időszakban erre nem lesz mód, illetve az előadói díjakat 40 százalékkal csökkenteni kényszerülnek. Úgy hiszem, hogy a tudomá ny lebecsülése, a felsőoktatás abszolút negligálása történik az elkövetkezendő időszakban. Nem hiszem, hogy van ma olyan rektor, tanszékvezető vagy főiskolai igazgató, főigazgató, aki azt mondja, hogy legyen szíves előadást tartani 500 vagy 400 forintért, ami után természetesen mint jövedelem után ismét adózni fog az, aki ezt az előadói díjat megkapja. Nem kisebb gondot jelent az egyetemi jegyzetek és segédanyagok elkészítése. Ma általában az egyetemi hallgatók számtalan esetben panaszkodnak, nemcsak a mode rn tudományok területén, tehát az egészen új, mondjuk a számítógépes tudományok területén, amely napról napra változik, hanem a műszaki tudományok, közgazdaságtudományok területén is, hogy nincs jegyzetük, nincs megfelelő jó minőségű, naprakész, a tudomány fejlődését követő jegyzetük. Ennek elsősorban nem az az oka, hogy nincs arra alkalmas oktató vagy tankönyvíró vagy jegyzetíró, hanem elsősorban az az oka, hogy olyan minimális a jegyzetírói juttatás, honorárium, ami gyakorlatilag nem teszi lehetővé, hogy az egyetemi oktatók elkészítsék, hiszen más egyéb jövedelemforrások után kell nézniük. Meg kell mondanom, meg kell osztani önökkel egy személyes tapasztalatomat, nemrég adták ki a közös példatárunkat, ahol kiszámoltuk, hogy 1,60 forint jutott egy órára jeg yzetírói díjként. Természetesen nem vettük föl a honoráriumot, úgy gondoljuk, hogy ezzel is segítjük a felsőoktatást. De mégis úgy gondolom, hogy ezt a humort nagyon keserűen kell elmondani, és ez a humor ugyan úgy tűnik, mintha jó vicc lenne, de egymás ut án be fog következni az a helyzet, hogy nem lesznek a felsőoktatásban megfelelő minőségű jegyzetek, hiszen ilyen minimális díjért és annak is a 40 százaléka elvétele mellett lehetetlen elkészíteni. Úgy hiszem, hogy az alkotóművé szekre vonatkozó rendkívül negatív következménye ennek a 40 százalékos tbjáruléknak, párosulva a tudomány területén szintén bekövetkező negatív hatásával, nem ér meg annyit, mint amennyi a bevételi oldala. Tudom, hogy számos esetben történtek kalózkodások ezen a területen, tudom, hogy számos esetben nem megfelelő volt az ellenőrzés. De azt gondolom, hogy e kalózkodásokat - akár a kazetta , akár a CDhamisítási ügy - egyéb területeken, ahol a szerzői jogdíjakat valóban nem fizették ki, és ennek a pótlására kívánja most a Pénzügyminisztérium ezt a pluszadót bevezetni, ezeket a kalózkodásokat, ezeket a nem jogos követeléseket be lehetne hajtani, de a valóban jogos - és itt elsősorban az alkotóművészekre és a tudományterületek művelőire gondolok - a valóban jo gos honoráriumokat nem kellene ezzel a 40 százalékkal megrövidíteni. (23.40) Úgy hiszem, nagyon rossz üzenete lenne a parlamentnek a tudomány felé, nagyon rossz üzenete lenne a művészetek felé, ha most annak ellenére, hogy az Alkotmánybírósághoz fordultak beadványokkal, annak ellenére, hogy ötpárti konszenzus van ebben a kérdésben, mégis meghoznánk ezt a döntést, mert azt mondhatnák, hogy ez a parlament tulajdonképpen művészet- és tudományellenesen döntött. Úgy hiszem, az önök szíves figyelmébe ajánlhatom a z oktatási bizottság egyhangú döntését, a kulturális bizottság döntését. Úgy gondolom, hogy ezt a módosító javaslatot,
