Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 16 (83. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
3072 Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Balsay István képviselő úrnak, a Fid esz frakciójából. Őt Hoffmann Attila képviselő úr követi. BALSAY ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A T/953. számon az Országgyűlés elé terjesztett törvé nyjavaslattal kapcsolatosan, amely a környezetvédelmi termékdíjról és egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szól, a következőt érdemes megfontolnunk. A Fidesz két szempont miatt támogatja és tartja alkalmasnak általános vitára a törvényt. Régóta kí vánta és régóta szorgalmazta, hogy a tisztelt Ház elé kerüljön, ösztönző funkciója és környezetvédelmi bevételt teremtő hatása miatt. (19.50) Mielőtt alaposan szemügyre vennénk az előttünk fekvő törvényjavaslatot, érdemes röviden felidéznünk a termékdíj, m int a környezetgazdaságtanban ismertet szabályozóeszköz működésének lényegét. A gazdasági tevékenységeknek lehetnek olyan hatásai, amelyek a piaci tranzakcióban nem nyilvánulnak meg, hanem mint mellékhatások, a fent említett tranzakciókon kívülálló személ yekre vannak hatással. Az ilyen külső gazdasági hatások társadalmi szempontból hatékonyságromlást eredményeznek a gazdaság működésében, amit a piac magától orvosolni nem tud, ezért társadalmi - azaz ebben az esetben kormányzati - beavatkozásra van szükség a makrogazdasági veszteségek elkerülésére. Ezt a célt szolgálja a termékdíjnak mint környezetvédelmi szabályozóeszköznek a bevezetése. A környezetszennyezéssel kapcsolatos szabályozás elméletének alapja tehát az, hogy a szennyezőre hárítsa az általa okozot t, de általa a piaci tranzakciókban meg nem fizetett károkat. Ennek egyik módja, ha a kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségével arányos kibocsátási díjat vetünk ki. Ha e díjat pontosan sikerül megállapítanunk, akkor elméletileg a gazdaságilag optimális sz ennyezéskibocsátásra ösztönözzük a vállalatokat. A gyakorlatban azonban több nehézséggel kell szembenéznünk. Az első mindjárt az, hogy egyegy szennyezőanyag által okozott társadalmi kár megállapítása igen bonyolult és számos hibalehetőséget rejtő folyamat . Például meg kellene mondanunk, hogy az egészségügyi kiadások milyen hányada az, amelyet a környezet szennyezettsége miatt előálló betegségek gyógyítására fordítottunk. S ha ezt megtettük, akkor ezt a kárösszeget szét kellene osztanunk az egészségkárosító anyagfajták között, továbbá, ha ez is megvan, akkor kell az egyes kibocsátók között szétosztani a kárt, vagyis megállapítani az egységnyi kibocsátásra eső díjösszeget. Látható, hogy a szennyezési díjak korrekt megállapítása majdnem tökéletesen lehetetlen. Mégis... Maradt azonban még egy probléma akkor is, ha ugyan sikerül kikalkulálni az adott szennyezőanyag egységnyi mennyiségre eső díját, de például a kibocsátott szennyezőanyag mennyiségének mérése, a kibocsátás ellenőrzése technikailag megoldhatatlan va gy nagyon költséges. Például biztosak lehetünk benne, hogy a gépjárművek által kibocsátott szennyezésre emissziós díjat nehézkes lenne kivetni, hiszen minden egyes autó ellátása a kibocsátott mennyiséget mérő és regisztráló műszerrel igen drága mulatság le nne. Ezek példák, amelyeket felsorolok és ismertetek. Szerencsére legalább ez a nehézség elhárítható, ha a szennyezést okozó termék minden egysége nagyjából azonos szennyezést okoz. Ilyenkor a szennyezés alapjául szolgáló termékre lehet díjat kivetni, ahog y például azt a magyar Országgyűlés is megtette az üzemanyagok esetében. Tehát a gépkocsikon nehéz lenne az emissziómérés, ezért felhasználva azt a tudást, ami arra vonatkozik, hogy minden egyes liter üzemanyag elégetése többékevésbé azonos szennyezőanyagmennyiség kibocsátásával jár, magára az üzemanyagra vetjük ki a díjat. Ebben az esetben beszélhetünk tehát termékdíjról.
