Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 10 (81. szám) - A Központi Ifjúsági Alapról szóló 1993. évi XXV. törvény hatályon kívül helyezéséről, a Gyermek- és Ifjúsági Alapról, valamint a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSIGE JÓZSEF (MSZP):
2854 Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány, a több mint 80 ingatlanból alig maradt 60. Az az én kérdésem, hogy hova tűnt el 20 ingatlan? Ezen 20 ingatlan egyike az a Hotel Ifjúság, amit vitathatatlanul egy jól menő magánvállalkozás keretében önök most kvázi nagyon ha sznos célra felajánlanak több százmillió, vagy több tízmillió forint ellenszolgáltatás érdekében. Ami pedig Csizmár Gábor úr személyét illeti, én nem véletlen, hogy mindvégig Kiss Pétert idéztem. Tény az, és ezt próbáltam is elmondani a hozzászólásomban, d e most akkor világossá szeretném tenni: egy valóban szükséges jobbító szándék, de véleményem szerint sanda politikai szándék az, amelyik összefonódik egymással ebben az indítványban, mintegy szimbiózist képvisel, én azt hiszem, hogy a két szándék az előter jesztő két személyében ilyen módon el is választható egymástól. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Visszatérve az előzetes fölszólalásokhoz, megadom a szót Csige Józsefnek, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Szólásra készül Pokorni Zoltán, a Fidesz képviselője. (10.50) CSIGE JÓZSEF (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Itt az emelvényen először szólok ebben a Házban, eddig csak a helyemen szólaltam fel. Úgy készültem, hogy ennél a törvényjavaslatnál feszes mondatokban, fegyelmezett gondolatkörökben mondom el véleményemet, mert fontos a gyermekek, a fiatalok dolga; fegyelemezetten és röviden, mert tanítómnak tartott nemzeti írónkat, Veres Pétert idézve azt gondolom, hogy egy mozdula tnyi tett többet ér, mint bármennyi okos beszéd. És nem a tettre irányult a munka itt az utóbbi fél órában, nem arra, hogy mit és hogyan lehet tenni az ifjúságért, nem arra, hogy a törvényt úgy hozzuk meg, hogy minél több fiatal és gyermek érdekét szolgálj a, hanem egy svédcsavarral alantas szándékokat kutató alantas szándékot lehetett hallani. (Tirts Tamás: Nem volt semmi alantas szándék!) És ez keserűséggel tölt el engem. Elsőciklusos parlamenti képviselőként azt gondolom, a közvélemény többsége is így gon dolhatja, hogy beszélnek ezek mindenről, csak a dolgukat nem teszik, mert fontosabb számukra a politikai szerepvállalás, a színház vagy a cirkusz. Keserű vagyok azért is, mert ezt fiatal képviselőtől tapasztaltam, aki ráadásul már tapasztalt képviselő is l ehetne. Csak arra gondolhatok, hogy ő is keserű, hiszen a polgári ifjak csapataként kikoptak a fiatalok küzül, és ettől kezdve másra figyelnek. Azt gondolom, erre a törvényre akár úgy, hogy önálló képviselői indítvány, akár úgy, hogy kormányelő terjesztés, szükség van. Ezeket az alapokat, alapítványokat úgy kell szabályozni, hogy valós érdekeket szolgáljanak, ne önfelélők legyenek. Ne úgy foglalkoztasson ötven embert, hogy az alapítványi pénz csak arra jó, hogy az alapítványi alkalmazottak viszon ylag tűrhetően megéljenek belőle, és miközben a felkészült politikusok mondják a nótát a parlamentben, addig nem történik semmi! Pedig ezek az alapítványok, alapok tudnak jól is működni! Hadd mondjam meg például a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvánnyal kapcsolatban, hogy az én választókerületemben ez az alap, ez az alapítvány '92ben kifejezetten hasznosan működött: segítette a szakmai oktatást, segítette a 8. osztályt végzett gyermekeknek azt a rétegét, akik se gimnáziumba, se szakközépiskolába, se sza kmunkásképzőbe be nem jutottak, és szakiskolai keretben megkezdődhetett a képzésük. Tehát nem arról van szó, hogy mi mindig, mindenáron a múltról meg egyebekről negatívat - pláne ellenfeleinkről - akarunk mondani, hanem arról, hogy odafigyeljünk, ami a dol gunk. Az alapítványok sorsát ebbe az irányba szeretnénk alakítani - vagyis jó lenne ez már legalább a gyermekek ügyében. Nekem gyermekeim, unokáim vannak, nagy létszámú családban felnőve tudom, hogy politikai handabandával nem lehet helyettesíteni a gyerme kekkel való törődést és gondoskodást. Ennek a törvényjavaslatnak mind a két része hasznos célokat szolgálhat. Igen, lehet vitatkozni jogi megoldásokon. Lehet jogtechnikai kérdésekben eltérő véleményünk. Lehetnek módosító indítványok. Lehet jobbítani. Egyet nem lehet: másról beszélni összevissza, csak azért, hogy ne
