Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
2826 eleget tenni és a március 31éig kialakult 146 milliárdos költségvetési hiány összetételéről tájékoztatást adni! Alkotmányos kötelessége lett volna! De miért is kellene egy min iszternek alkotmányos kötelességét teljesíteni! A két pénzügyminiszter szakmai érveit én nem vagyok hivatva megingatni, és azt hiszem, az ellenzék érveire sem figyelnek oda sem a kormány, sem a koalíciós képviselőtársaim, ezért nem hivatkozom azokra az érv ekre, amelyeket ők már elmondottak. Belehullik úgyis a némaságba. De hivatkoznék azokra a szakemberekre, akik az ő oldalukról próbálták ezt az összevissza zagyvaságot megkaparni. Akár Csehák Judit képviselő asszony, akár Orosz István vagy Mécs Imre képvis elő urak hozzányúltak egyegy ponton szakmai értelemmel ehhez a törvénytervezethez, kimutatták, hogy a szakmai érveknek nem felel meg. Ők is összerombolták azokat az érveket, amelyeket Békesi és Bokros pénzügyminiszter urak elénk tártak. Nem akarok arra se m hivatkozni, hogy a szakszervezet alternatív javaslatot nyújtott be ugyanabból a koalícióból ehhez a törvénytervezethez, illetve alternatív gazdaságpolitikai programot készített, amelyet talán már módosító indítványok formájában fontolgat a kormány, hogy elfogadjon vagy ne fogadjon el, miként fogja módosítani a saját elhatározását. Nem is az a feladatom nekem vidéki képviselőként, hogy belebonyolódjak különböző szakmai érvekbe. Szakmámnál, a történelemnél maradva néhány társadalmi hatásra azonban szeretném felhívni a figyelmet. Először is: ezt a törvényt köztisztviselőknek, közalkalmazottaknak kell betartatni és a társadalomnak, egy szabad társadalomnak ezen törvények keretei között szabadon élni. Becsületére válik majd bármelyik jogásznak, még inkább a köz tisztviselőnek és közalkalmazottnak, ha el fog tudni igazodni az élő törvények és a most megszületendő törvények borzalmas útvesztőiben és az alkotmánnyal nem harmonizáló törvény útvesztőiben, és törvényes szabályokat fog alkotni a betartandó dolgokról. De még inkább nehezére fog esni a társadalomnak, hogy ezt a törvényt betartsa, és vannak a társadalomnak jogai: a polgári engedetlenség. Ezt a törvényt betartatni csak adminisztratív eszközökkel lehet - vagy diktatórikus módon. Erre meg is vannak az utalások , a jelek ebben a törvényben. Nem akarok csak arra hivatkozni, hogy miközben a művelődésügytől elvon több mint 3,5 milliárd forintot, a népjóléti tárcától szociális célokra és egészségügyi ellátásokra fordítandó több mint 20 milliárd forintot, addig a Mini szterelnöki Hivatalnak adományoz 2 milliárd forintot, a belügynek több mint 3 milliárd forintot, bizonyára azért, hogy ezek az adminisztratív eszközök, diktatórikus módszerek hatékonyabban érvényesüljenek majd a törvény végrehajtása során, mert szinte bizt osra vehetjük, hogy nemcsak a MÁV dolgozói fognak sztrájkolni, nemcsak a pedagógusok fognak tüntetést szervezni, nemcsak golyók fognak kószálni politikusok erkélyei körül, nemcsak a felvételi és az államvizsgát fogják szabotálni felsőoktatási professzorok, hanem a társadalomban olyan bizonytalanság támad, amelyik ellen védekeznie kell. Nem akarok utalni csak olyan jelenségekre, mint Hatvan városában tapasztaltuk a közszolgálati díjak megtagadását. Ez országos méreteket is ölthet, és ha már összeomlanak azok a közszolgálati üzemek, amelyek a társadalom alapellátását biztosítják - gázszolgáltatás, vízszolgáltatás, villanyszolgáltatás, rádió, televíziódíjak stb., stb., , a költségvetésnek kell a zsebébe nyúlni, mert ezeknek a 305070 ezer lakosra, lakótelepe kre tervezett egységeknek a tönkremenetelébe nem nyugodhat bele a kormány. Természetesen meglesz a másik hatása is. A társadalmi elégedetlenség mellett az emberek egyre nagyobb mértékben fognak húzódni a feketegazdaság felé. Beletolja, kényszeríti ez a tör vénytervezet, hogy a társadalom a feketegazdaság felé próbálja meg azokat a 910 százalékos reálbércsökkenéseket pótolni, amelyeket a történelemben mindig nehezen viselt el, és a magyar társadalom mindig megtalálta a kibúvót ezen állami kötelezettségek és szolgáltatások alól, még inkább az életszínvonalának csökkentése alól. Nem akarok a törvény hatásával kapcsolatban a demográfiai helyzetről szólni. Szólt képviselőtársam, szólt Szabó Iván frakcióvezető úr is, de két motívumot ezzel kapcsolatban meg kell em lítenem. Angliából hoznám az egyik példát. Az angol demográfusok most számították ki, hogy