Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - FEKETE GYÖRGY (MDF):
2816 azonban kezdő. A magyar kisvállalkozóról elmondható, hogy nincs tőkéje, tartaléka, likviditási problémákkal küszködik. Termelésének a folyamatos fenntartásához sincs általában elég tőkéje, nemhogy a fejlesztéshez. Az inflác iónövelő gazdaságpolitika miatt a kamatok egyre emelkednek, ezért a kisvállalkozó egyre nehezebben vállalkozhat hitelek felvételére. Maga a pénzpiac is likviditási gondokkal küzd, így egyre szűkülnek a lehetőségek. (22.40) Az említett tőkeszegénység miatt a kisvállalkozó rendkívül költségérzékeny, ezért a növekvő infláció a vállalkozások tömeges ellehetetlenülését eredményezi. Mivel a program fogyasztáskorlátozó, a kisvállalkozó terméke, szolgáltatása iránt is csökken a kereslet. Bevételei is bizonytalanná válnak, üzleti partnerei sem tudnak fizetni. Költségeit a magas inflációs ráta mellett nem tudja az árban realizálni, illetve a szűkülő piacon áruja áremelést követően eladhatatlanná válik. Az eredmény a tömeges csőd. Az exportban érintett kisvállalkozók s zámára is csak látszólagos a forintleértékelés kedvező hatása, mert hiába kap több forintot egy dollárért, ha a terméke előállításához 70 cent értékű importárura van szüksége, ami szintén megdrágult, így a nyereség egyértelműen csökken. A társadalombiztosí tási költségek alig burkolt további áthárítása a vállalkozókra még további ellehetetlenülést eredményez. A 25 napig tartó betegállomány esetén ugyanis ezentúl a vállalkozó, a munkaadó fizeti a táppénzt. Ez az összes táppénzkifizetés 80 százalékát jelenti. Elképesztő cinizmusról tesz tanúbizonyságot ugyanakkor, hogy a társadalombiztosítási szolgáltatásokat erősen szűkíti a kormány, például a térítésköteles fogászati ellátás július 1jei bevezetésével. Bokros Lajos valószínűleg soha nem hallotta, vagy ha igen , már elfelejtette, milyen volt az Erhardprogram, a szociális piacgazdaság kiépítése, ahol biztosították - és biztosítják ma is - az elszegényedők, a csődbe jutók, a munkanélkülivé válók újrakezdési lehetőségét. Nálunk a közalkalmazottak és köztisztviselő k számának kilátásba helyezett csökkentésével újabb tömegek kényszerülnek kisvállalkozókká válni, és ezzel lehetetlen feltételek mellett tovább élesedik a szűkülő piacért folytatott harc. Szépen hangzik és mézesmadzag a kisvállalkozók számá ra a feketegazdaság elleni küzdelem mint a program egyik fő célkitűzése. Csak ha a kisvállalkozóra a legális gazdaság egyre nagyobb, elviselhetetlen terheket ró, az egyenesen kényszeríti arra, hogy ő is a feketegazdaság keretei között próbálja meg boldogul ását, mert a legális út járhatatlanná válik számára. Tisztelt Képviselőtársaim! A Bokrosprogram sorscsapás. Nemcsak a jelent, hanem a jövőt is lehetetlenné teszi. Csapás a születendő gyerekekre, ha egyáltalán megszülik őket, csapás a tanulóifjúságra, csap ás a bérből és fizetésből élőkre, de csapás a kisvállalkozókra is, a gazdasági élet azon szereplőire, akik a fellendülés zálogai lehetnének. Az európai példákból látható, hogy a modern gazdaság motorját a kis- és középvállalkozók alkotják. Ha ennek a motor nak a létrehozását a Bokrosprogram megakadályozza, ezzel bezárja a jövő kapuját is. Igaz, az egyre csökkenő születésszámból kiindulva: nem is sokan akarnak már azon a kapun belépni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (dr. Salamon Lás zló) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Fekete György képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. Őt Pusztai Erzsébet fogja követni. FEKETE GYÖRGY (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is a Bokrosféle labilizációs programról szeretnék b eszélni, amelynek része a kultúra számára adott pénzek igen rafinált csökkentése is. Tegnap ezért újra végigolvastam a kormányprogram kulturális fejezetét, hogy a közeget visszaidézzem magamban, és dr. Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter dolgoz atát "A kulturális kormányzat elvei és teendői" című, szakanyagnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető írását.
