Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár:
2697 általános vitájának megkezdése . Az előterjesztést T/912. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Megadom a szót Héthy Lajos munkaügyi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár : Kös zönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A téma, amely napirenden szerepel, a gazdasági átalakulás társadalmilag talán legérzékenyebb, legfájdalmasabb témája, ez a munkanélküliség és a foglalkoztatás. A tisztelt Ház 1991ben fogadta el a foglalkoz tatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényt. Ez a törvény azóta többszöri módosítással lényegében betöltötte a funkcióit olyan értelemben, hogy hozzájárult a munkanélküliség mérsékléséhez, a társadalmi béke megőrzéséhez. Ugyanakkor, ahogy az idő előrehaladt, egyre nyilvánvalóbbá váltak - én azt hiszem, hogy ez így természetes - a törvénynek, a kialakított eszközöknek a hiányosságai, problémái, így mindenekelőtt az, hogy az eszközök túl költségesek és a költségeikhez képest viszonylag kevéssé eredményesek. Azt hiszem, hogy ennek a magyarázata tulajdonképpen az eszközök keletkezésének a körülményeiben keresendő. 1991ben, amikor a törvény született, lényegében átvette és megpróbálta a magyar helyzethez illeszteni a fejlett piacgazdaságo k munkaerőpiaci intézményeit, mechanizmusait. Működése során azonban bebizonyosodott, hogy ezek az eszközök, legalábbis részben, finanszírozhatatlanok az elgondolt módon. A magyar munkanélküliség természete, az emberek reagálása a problémára más, mint azok ban a fejlett piacgazdaságokban, ahonnan a mintát vettük. Miről is van szó? Engedjék meg, hogy ismertessek önökkel egy olyan összefüggést, ami szakértők körében, azt hiszem, közhelyszerűnek hat, ugyanakkor a közvélemény előtt kevéssé ismert. A fejlett piac gazdaságokban a munkanélküliség, amely, mint hallottuk, többékevésbé azonos színvonalú, mint ma Magyarországon, elsősorban a gazdasági struktúraváltásból táplálkozik. Ezzel szemben Magyarországon - és általában KeletEurópában - alapvető magyarázata az el múlt években a gazdasági hanyatlásban, a GDP csökkenésében keresendő. Magyarországon bizonyos számok szerint '9093 között a GDP 17 százalékkal csökkent, más számok szerint 2024 százalékkal, mindenesetre olyan mértékben, amilyen a fejlett piacgazdaságokba n legutóbb talán a '92933as nagy gazdasági válság idején fordult elő. Ebből két következtetés adódik. Egyfelől hanyatló GDP mellett meglehetősen csekély a gazdaságnak a képessége arra, hogy a munkanélkülivé váltakat felszívja, másrészt szűkülőek azok az anyagi eszközök, amelyekből a foglalkoztatáspolitika finanszírozható. Ebből adódik az, hogy a régióban valamennyi ország, ideértve hazánkat is, kezdetben meglehetősen ambiciózus foglalkoztatáspolitikai elképzelésekkel indult, ami egyébként a finanszírozást is illeti, és ahogy a munkanélküliség növekedett, ahogy hazánkban is '9093 között, úgy ezek az elképzelések egyre inkább szerénnyé váltak, és a kormányok kénytelenek voltak számot vetni az anyagi eszközök szűkösségének az adottságával. Ilyen értelemben a z ellátások, ha úgy tetszik, az elmúlt évek során szigorodtak Magyarországon, talán kisebb mértékben, mint a szomszédos országokban, mint mondjuk Csehországban, de szigorodtak a régió egészében is. Azt hiszem, ez az az alapvető összefüggés, ami miatt ezt a kérdést ma újra napirendre kell tűzni. Ugyanakkor van néhány egyéb olyan összefüggő probléma, ami a módosítást szintén sürgetővé teszi. A foglalkoztatás, az, hogy valaki elhelyezkedjen, egy piacgazdaságban alapvetően két szereplő döntésének az eredménye: a munkáltatóé, akinek üres munkahelye van, tehát foglalkoztatást biztosít, és a munkavállalóé, aki el akar helyezkedni. Magyarországon ma mintegy négymillió foglalkoztatott van, több mint félmillió a nyilvántartott munkanélküliek száma. A betöltetlen bejel entett álláshelyek száma évi hatvanezer. A hatvanezerből körülbelül huszonötharmincezer nem kerül betöltésre jelentkezők hiányában. Ha a nyugateurópai tapasztalatok alapján azt mondjuk, hogy a bejelentett álláshelyek száma a ténylegesen létezőknek körülb elül harminc százaléka, egyharmada, akkor ez azt jelenti, hogy lényegesen több üres álláshely
