Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ):
2669 a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló törvényerejű rendelet módosítását indítványozó törvényjavaslat részletes vitájára; majd a munka törvénykönyvéről szóló törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitájának folytatására és lezárására kerül sor; végül a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának fo lytatásával és lezárásával fejezzük be mai ülésnapunk munkáját. A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országg yűlés! Soron következik a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása . Az előterjesztést T/817. számon, a bizottságok ajánlásait T/817/213. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Most a z egyes képviselőcsoportok felszólalásaira kerül sor. Először a tegnap elmaradt szabaddemokrata felszólalás következik, 12 percben. Ezt követően minden képviselőcsoportnak 2020 perces időkeret áll rendelkezésére. Így megadom a szót előszö r Szolnoki Andreának, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, 12 perces időkeretben. Őt követi majd a Magyar Szocialista Párt két felszólalója: Hajdú János és Puch László, 1010 perces időkeretben. Megadom a szót Szolnoki Andrea képviselő asszonynak. (9.3 0) DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyarországi szociális és egészségügyi rendszert már tízhúsz évvel ezelőtt is két oldalról jövő bírálatok érték mind külföldről, mind belföld ről. Szavahihető és komoly szakmai testületek Magyarországon kívül szerte a világon, ha a magyar szociális ellátó rendszert elemezték, első és legfontosabb vádként annak túlköltekező voltát fogalmazták meg. S valóban, Magyarországon a GDP 33,9 százalékát k öltjük jóléti és szociális kiadásokra, ezzel megelőzve a közepesen fejlett európai országokat és megközelítve a jóléti államáról híres Svédországot. E külföldi vádakat még el tudtuk volna viselni, ha mi, magyarok, itt e hazában jónak és igazságosnak éreztü k volna a nagy elosztási rendszerek működését. A szociálpolitika mindenkori célja a piaci kapcsolatrendszerből kimaradó csoportoknak és egyéneknek is kapcsolódási lehetőségeket, feltételeket teremteni ahhoz, hogy legyen közük a közügyekhez, s a társadalom nemcsak vér, izzadtság és könnyek elviselésében osztozik velük, hanem abban a szűkösen rendelkezésre álló jóban, ami még maradt és ami esetleg majd keletkezik. Magyarországon jelenleg több mint harmincféle ellátási forma létezik. Ebbe természetesen a társa dalombiztosítási ellátásokat is beleértem. Ezek egyike sem tiszta. Vannak átfedések, jellemzőiket tekintve sokszor bonyolultak. Pillanatnyilag túl sokan részesednek Magyarországon túl sok szociális juttatásban, miközben a magyarok egyre nagyobb száma kerül a minimális megélhetési szint alá egyebek között azért, mert a juttatások nagysága elégtelen ahhoz, hogy a leginkább rászorulók körében megelőzze a nyomort. Hány orvos képedt el, amikor a közgyógyellátott beteg hálapénzt adott a kezelés után, s aztán Merc edesszel távozott. A közgyógyellátottak száma '93ban még csak 385 ezer fő volt, míg '94ben már 452 ezer fő. Ez közel 35 milliárdos kiadást jelent ma a magyar társadalombiztosításnak. Érthetetlenül, de elviseltük, hogy, úgymond, jómódú családok szinte apr ópénzként családi pótlékot vehetnek fel egyke
