Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF):
2630 De úgy gondolom, hogy nem ennek a puszta felsorolása az, ami most számomra lehetőségként adódik, hogy jelezzem mindennek a megbotlását, hanem sokkal inkább az, ami ma délután is - vagy estefelé - már elhangzott, hogy itt igenis, egy hibás mechanizmus működik - vagy az fenyeget , ördögi kör, circulus vitiosus. Engedjék meg, hogy futtában áttekintsem, miért is pecsételi meg a törvényjavaslat sorsát mind ez. Mi is kell ahhoz, hogy bel- és külföldi bizalom legyen? Az előbb felemlítettek mellett - mindenki mondta, mindenki tudja - stabilitás kell. A stabilitás feltétele az, hogy tovább érvényesüljön az előző pontok iránti bizalom bel- és külföldön. De nézzük ezt a szigorító javaslatsorozatot! Ez csak nagyon szigorú - egyesek által kívánatosnak ítélt - rendszabályok árán valósulhat meg. A romló viszonyok, a fenyegetés, a bizonytalan pontok árnyékában vajon milyen szigorító intézkedések - és azoknak az esetleg kívánatosnak ítélt, belügyminiszteri segédlettel végrehajtott - kemény keresztülvitele erősíti a bizalmat, s teszi realizálhatóvá a szigorított csomag kemény végrehajtását? Milyenek? Amennyire a közhangulatot figyelő, objektív és szubjektív források egyará nt megítélik, a hangulat nem a bizalom erősödését mutatja a kormányzat és intézkedései iránt, hanem éppen a romlását. Ha a stabilizáció jelei nem mutatkoznak, vajon lehet számítani közvetlen, zöldmezős külföldi beruházásra, vagy a privatizációs feltételek javulására, eredmények - a várt eredmények - realizálására? (19.40) Aligha. Ezeknek a fokozatos romlása, elmaradása, az egész csomag hézagossá válása vajon nem az instabilitást fogja fokozni? Mivel fognak az instabilitásra válaszolni? Kemény stabilizáló in tézkedésekkel? Vajon nem haladnak lépésről lépésre - egyikkel felelni akarván a másikra - még az ördögi körnek a mélyére? Vajon őszintén hiszik, hogy van egy olyan pont, ahol ezt az egész lejtmenetet hegymenetre lehet változtatni? Nem hiszem. A dolognak na gyon rosszak a perspektívái. A diagnoszták - közvetve itt is elhangzott már, mégpedig ugyanebben a hasonlatrendszerben, talán nem is csak ellenzéki oldalról - egyre súlyosabbnak látják a kórt, egyre kevésbé jónak a beteg állapotát, egyre nehezebbnek azt, h ogy a reorganizáció bekövetkezzék. Mitől várnak itt fordulatot? A külföld bizalmától? Hiába voltak az első udvarias gratulációkhoz fűzött önbizalomgyarapító remények: aki egy kicsit is tájékozódik, az látja ezeknek a szertefoszlását. S legyünk csak nagyon őszinték, vegyünk csak néhány szembetűnő tényt: HungarHotels ügy: bármennyire is gyorsan akarták a mélyre kaparni, nem sikerült; a privatizáció eddigi nulla eredménye; a költségvetés kátyúba jutása; a pótköltségvetés - már sok sebből vérző pótköltségvetés - hihetetlenül korai benyújtásának szükségessége... És nem akarom folytatni, pedig nagyon hosszú a lajstrom. Mindezt jegyzik külföldön. Aki ismeri a pénzt nyújtó lehetséges forrásoknak a bizalmatlanságát, az tudja, hogy egy Budapest Bank körüli - egyelőre csak - feszültség hogyan ernyeszti a beruházókedvet. Nem akarok hosszú példával élni. Vezettem küldöttséget Japánba, ami után az alig remélt első szamurájkölcsönt megkaptuk - de minden adatunkat a Ken Tan Dren aggastyánjai táblázatokon ellenőrizték. Mind enre rákérdeztek. Mindenről tájékozottak voltak. Ott nem lehet reményekről beszélni: ott csak a tények számítanak - és ezek a tények most nagyon kedvezőtlenek. Engedjék meg, hogy a késői órára tekintettel - és arra, hogy már 12 perce beszélek - ezt az átte kintést ne folytassam! Ha nem találnak az eddigieknél, a szigornál jobb eszközt, akkor a válság - most csak a csomag válsága - tovább fog mélyülni, mert minden lépés az egyik irányba nehezíti a másikat. Ha a munka frontján próbálnak segíteni az értelmiségi ektől a kétkezi munkásokig, akkor nem fogják kifizetődőnek látni a szigorításokat, mert engedniük kell belőle; ha a szigorításokat veszik komolyan, a másik oldalon lazulnak meg a stabilizáló tényezők. Mégis, engedjék meg, hogy egyetlen ponton - konkrétan a Kónya Imre által jelzett egyik kérdésben - egy lépéssel továbblépjek annak érdekében, hogy talán ezzel segítsem a habozókat rádöbbenteni arra, hogy olyanra vállalkoztak, ami nemcsak nem kifizetődő, ami nemcsak objektíven aggályos. Mécs Imre hosszan és
