Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - FILLÓ PÁL (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
27 tulajdoni viszonyok, annak Szabó Lajos Mátyás bármikor utánanézhet. Tehát úgy gondolom, ennek következtében itt őskommun isztikus állapotokról beszélni teljesen értelmetlen dolog. Egyebekben is ez az álláspont mindenekelőtt a földekre és a kisebb vagyontárgyakra vonatkozott, ahol ma már Szabó Lajos Mátyás mellett az ottani padsorokban ülők is elismerik, hogy bizony, ez lett volna az állam legcélszerűbb eljárása. Ez nem került volna külön pénzbe, egy tollvonással vissza lehetett volna állítani a tulajdoni viszonyokat. Gondolja el Szabó Lajos Mátyás, milyen lehetőségeket nyújtott volna, ha 1990. május 2án a tulajdoni viszonyok at rendezzük. Ma ez az ország már egészen más fejlettségi fokon lenne, egy sokkal magasabb szinten állna, mint jelenleg. A másik észrevételem: a munkavállalói vagyont illetően nekünk mindig is az volt az álláspontunk, hogy a privatizációt úgy kell végrehaj tani, hogy egyrészt jobban, eredményesebben működjön a vagyon, ráadásul kialakítható legyen a magyar polgárság, a munkások is jussanak vagyonhoz a privatizáció kapcsán, éppen azért, hogy a belföldi tulajdonosi gárda kialakulásával a munkásokat is érdekeltt é tegyük a termelésben. Ezért tehát visszautasítom az őskommunisztikus megállapításokat, itt egész egyszerűen egy racionalitásról van szó, amelyet sajnos, ma még nem mindenki ért meg. De úgy gondolom, ez a kézenfekvő megoldásokkal kapcsolatban mindig is íg y volt, és így is lesz. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra kér és kap lehetőséget Filló Pál, a Magyar Szocialista Párt részéről. FILLÓ PÁL (MSZP) : Igen tisztelt Ház! Igen tisztelt Torgyán Képviselő Úr, Frakcióvezető Úr! Ön azt mondta, hogy itt a racionalitást kell elsősorban előtérbe helyezni. Szeretnék feltenni önnek egy kérdést, mert úgy gondolom, nem árt, ha itt a parlamentben tisztán beszélünk, h iszen végső soron a közvélemény is odafigyel arra, ami itt történik. Egyetértve azzal, amit egyébként Lányi képviselő úr megfogalmazott a felszólalásában, hogy itt a munkások ki lettek semmizve, hogy nem részesülnek azokból a javakból, amelyek előállításáb an részt vettek, szeretném megkérdezni képviselő urat, hogy amennyiben itt reprivatizáció történt volna, akkor nem lettek volnae a munkások ugyanúgy kizsákmányolva, mint ahogy most vannak? Úgy gondolom, ugyanolyan rossz helyzetben maradtak volna vagy lenn ének, mint amilyenben most vannak. (17.00) Éppen ezért számomra nem az a nagy kérdés e törvénytervezet kapcsán, hogy reprivatizáljunk vagy ne reprivatizáljunk, mert úgy gondolom, hogy ez a kérdés már eldőlt. Számomra az a fontos, hogy ott, ahol állami jav ak még megvannak és privatizálásra kerülnek, a munkásoknak valami kis esélyt biztosítsunk, mindenképpen nagyobb esélyt annál, ami az eddigi gyakorlatban volt; amennyiben akarják és kollektívává szerveződnek, akkor a tulajdonból részt tudjanak kapni, részt tudjanak szerezni. Úgy gondolom, hogy ez itt a nagy kérdés. Éppen ezért én egy kicsit csúsztatásnak éreztem Lányi képviselő úr felvetését, hiszen ő végső soron arról beszélt, hogy itt az új törvényben a munkások jogait csorbítani akarnánk, és lehetetlen he lyzetbe akarjuk hozni akár a vállalati menedzsmentet, akár a vállalati dolgozókat. Úgy gondolom, hogy ez nem igaz. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! A monitor tele van kétperces reagálá sra jelentkezőkkel. Először Lányi Zsoltnak adom meg a szót két percre, aztán sorban mindenkinek, aki a monitoron szerepel.
