Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - Bejelentés önálló indítványok bizottsági kiadásáról - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának lezárása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
2538 pénz kínálatát és keresletét, mint a munkáét vagy a tőkéét. A közgazdászok - így én is - sokszo r megállnak a "növekedés" kategóriájánál, pedig ennél magasabb szintű fogalom a "fejlődés", amelynek eredményeképpen az értékes emberi életre módot adó lehetőségek és képességek kiteljesedése biztosítható. Ezt elősegíteni igen fontos feladatunk, ezért a fe lsőoktatásról szóló törvény módosításakor, amikor kimondjuk, hogy a tandíjfizetési törvény rendelkezései bevezetésre kerüljenek, olyan intézkedésekre is szükség van, amelyek hatására lehetőséget biztosítunk a tehetséges fiatalok továbbtanulására. Az emberi szükségletek legmagasabb foka ugyanis az önmegvalósulás igénye. A költségvetési egyensúly követelménye bevételi oldalon hosszú távon az adókulcsok csökkentését - még egyszer hangsúlyozom: hosszú távon az adókulcsok csökkentését , ahogy Kornai mondja, a m ajdnem lineáris adóztatást igényli, kiadási oldalon a megalapozott termelési támogatási rendszer kidolgozását, a szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális ráfordítások ésszerű, de nagyon körültekintő csökkentését követeli meg. Most nem akarok szólni a szociális kiadásokról, hiszen Csehák Judit képviselőtársam erről már sokat szólt. A támogatási rendszerről azonban néhány szót szeretnék elmondani. Azt képzelni, hogy a támogatásokat teljesen megszüntetjük - én most nem ártámogatásokra, hanem termelői támo gatásokra gondolok - közgazdaságilag nem helyes. (15.40) Amikor édesapám annak idején elültette a gyümölcsfát, mindaddig a gyümölcsfa mellett volt a karó, amíg meg nem erősödött. Ezt a termelői támogatásokra is alkalmazni kell. Ha Ursula Bertholdnak "A szu bvencióelmélet" című könyvére gondolok, amely az egyik legjobb könyv a támogatások rendszerében, akkor lehet látni, hogy a fejlett országokban megalapozott támogatásokkal egyértelműen elősegíthető a növekedés, de nem szabad a békaeffektus hibájába esni. Bé kaeffektuson azt értem, ha beteszem a békát a vízbe és úgy melegítem a vizet, akkor a béka biztos, hogy megdöglik. De ha bedobom a békát a forró vízbe, biztos, hogy megmarad. Tehát a támogatásokkal nem szabad elkényelmesíteni a vállalkozókat. A kulturális ráfordítások, az egészségügyi és az oktatási ráfordítások ésszerű elosztására igen kell vigyáznunk. Azt mindenki megértheti ennek kapcsán, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Ezt a takarót jelentősen növelni lehet a feketegazdaság viss zaszorításával, valamint a fajlagos anyag- és energiaköltségek mérséklésével is, ugyanis a bruttó hazai termék, a bruttó kibocsátásnak az anyag- és energiaköltségekkel csökkentett része. Nem hiszek abban, hogy a feketegazdaságot vissza lehet szorítani úgyn evezett vám, nyomozói és egyéb dolgokkal. Hozzájárulhatnak ezek, de igazában a feketegazdaság visszaszorítására az adókulcsok ésszerű csökkentése a legalkalmasabb. Ezt a volt NSZK példája is igen részletesen bizonyítja. A kiadások mérséklésénél figyelembe kell venni azt is, hogy a stabilizációs törvénytervezet szigorító intézkedései a szegényeket nem érinthetik, hiszen ezen réteget az elmúlt években is jobban sújtotta az infláció, mint a gazdagokat. Az elmúlt években ugyanis az élelmiszerárufőcsoport fogy asztási árindexe jobban nőtt, mint a ruházati és vegyesiparcikkárufőcsoportté. Ezért a szegény családok jövedelmüknek egyre nagyobb hányadát fordították élelmiszerekre, helyzetüket súlyosbította az energiaáremelkedés is, így a diszponálható, szabad rende lkezésű jövedelem aránya ezen rétegnél az összes jövedelemnek csak 1015 százalékát tette ki, ugyanakkor a tehetősebb rétegeknél ez az arány 4050 százalék volt. Az élelmiszerárufőcsoport fogyasztói árának nagyobb mértékű emelkedése egyenes következménye egyrészt az elmúlt években a mezőgazdaságban elkövetett hibáknak, másrészt a túlzott importliberalizálásnak is. Ennek kapcsán sokat mond az a tény, hogy 1994ben '93hoz képest 34,2 százalékkal nőtt az élelmiszerimportunk.
