Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - Bejelentés önálló indítványok bizottsági kiadásáról - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának lezárása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
2531 Mi mindig mindenről elkésünk, panaszolta Ady Endre. A fent felolvasott sorokat Bródy András tollából olvashattuk a közelmúltban. Azt gondolom, szá mos olyan pont van, ami kapcsán igenis, az általa elmondottak üzenetértékűek és megfontolandók. Az egyik az államapparátus túlméretezett volta. Ezzel kapcsolatosan szeretném megemlíteni a választási ígéreteket, különösen az SZDSZ választási ígéretét, amely ezzel szöges ellentétben állt. A második az infláció fűtése. Az infláció egy rendkívül bonyolult jelenség, a gazdaság egyik legnehezebben kezelhető, összhatásaiban legnehezebben vizsgálható jelensége, hatásai szerteágazóak és rendkívül negatívak. A harmad ik ilyen dolog, amit ő már itt említ, az új adó bevezetése, az adószint növelése. Szintén az SZDSZ programját szeretném megemlíteni. Ha jól emlékszem, Kuncze Gábor a fizetett hirdetésekben az adószint csökkentését hirdette. Sajnos, az elmúlt egy év intézke dései egyértelműen az adószint növekedésének irányába hatnak. Ezen túl még lehet mondani néhány, úgynevezett apróságot, ami összességében százmilliárdos nagyságrendű. S hogy tisztán lássuk a nagyságrendeket: 170 milliárdos egyensúlyjavító csomagról van itt szó. Én itt tovább említeném a privatizáció lelassulását, annak közvetlen és közvetett hatásait, ami több tízmilliárdos, lehet, hogy a százmilliárdot is eléri a privatizációból befolyó költségvetési bevételek elmaradása, a rossz szjatörvény, ami több mil liárddal, esetleg tízmilliárddal is megterhelte az idei évi központi költségvetést, ami egyértelműen a kormánykoalíció és a kormány mulasztásának eredménye. Harmadikként pedig olyan tételt említenék, amiről a Házban talán kevesen tudnak, ugyanis nem parlam enti tárgyalás eredményeként jött létre, ez pedig egy mintegy harmincmilliárdos osztogatási csomag az év végén, aminek egy része az acélipar reorganizációjára ment, a másik része Békesi László aláírásával Demszky Gábornak Budapest megsegítésére. Ez decembe r 9én volt, egyébként is kormányrendeletek tükrözik ennek nyomait. Egyébként például a borsodi dolog karácsonykor jelent meg, december 24én és 25én, némileg abszurd módon. Ezen túlmenően általában mi a csomagnak a fizetési mérlegre gyakorolt, a fizetési mérlegre vonatkozó részeivel egyetértünk, azzal a lényeges különbséggel, hogy a vámpótlék intézkedéseit nem tudjuk elfogadni. Látni kell azt, hogy egyrészt a privatizációs bevételek kiesése, másrészt a vámpótlék két, két és fél, három év múlva történő vis szavonása olyan, mintegy száz, kétszáz, de lehet, hogy kétszáznál is több milliárdos hiányt fog eredményezni '97 környékén, amit iszonyatosan nehéz lesz a költségvetésben ellentételezni, ennek a bevételnek a kiesését megoldani. Ilyen tekintetben most egy i dőzített bombát helyezünk el a '96'97'98as időszak alatt. Ezt nem árt most tudatosítani tisztelt képviselőtársaimban. A Bokroscsomag kapcsán a retorika eléggé hangzatosan és egyértelműen a rászorultság elvét hirdette. Azt hirdette némi kozmetikázással, hogy alapvetően a jómódú polgárokra kívánja rakni a terheket ez a költségvetés. Ez a kijelentés azóta némileg finomodott. Azt gondolom - mint ahogy Csehák Judit szavaiból is nem kis mértékben kiderült , hogy a szegény és a középrétegek, s különösen a köz éprétegek megterhelése drasztikusan növekedni fog. Ez bizony a társadalom kettészakadására, a társadalmi feszültségek növekedésére vezethet, ami egy rendkívül komoly és rendkívül tovagyűrűző, rendkívül mély válság kezdetét jelentheti. Tehát a retorika az, hogy a Bokroscsomagon végigvonul a rászorultsági elv. Én ezt egy szempontból vizsgálnám. Én egy olyan régióban születtem, és ma is ott élek, amelyik az ország talán legszegényebb régiója, SzabolcsSzatmárBereg megye. Azt vizsgálnám, hogy a különböző inté zkedések hogyan érintik ezen régiót, ezen régió lakosait. Hiszen ezen régió lakosai messze nem ugyanazon körből tevődnek ki, mint mondjuk Budapest vagy ÉszakDunántúl lakói. Se szociológiailag, se demográfiailag, se másfajta paraméterekben. Az első tényező , amiről beszélni kell, az infláció. Az infláció az utóbbi fél évben mintegy tíz százalékkal nőtt. Tisztában kell lenni azzal, hogy ennek milyen következményei vannak. Szerteágazóak a következményei. Egyrészt hat az államadósság kamatterhein keresztül a kö ltségvetési hiányra, hat a gazdasági szereplőkre, és ilyen szempontból kifejezetten mérgező hatású,
