Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - Bejelentés önálló indítványok bizottsági kiadásáról - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának lezárása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP):
2523 Tulajdonképpen a stabilizációs kormányprogram konkrét szociálpolitikai tárgyú intézkedéseit vizsgáltam meg, objektivitásra törekedve - mint ahogy a múltkor ígértem , négy szempontból. Először is azt vizsgáltam, hogy az Európában létező megoldásokhoz mennyire illeszkednek ezek az intézkedések, mennyire vagyunk mi azonos hullámhosszon az európai jóléti politikák átalakítását illetően, hiszen távlati célunk azé rt - sokszor hangsúlyozottan - az, hogy ezekhez a jóléti rendszerekhez felzárkózzunk. Másodszor azt néztem meg, mennyire felelnek meg annak a deklarált politikai célnak, miszerint most elsősorban az a feladatunk, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokból a leginkább rászorult lakosságcsoportot támogassuk, és tulajdonképpen, ha lehet, az elvonások elsősorban a legjobb jövedelműeket, legmagasabb keresetűeket érintsék. Negyedszer azt próbáltam számba venni, hogy az átmeneti intézkedések összehangoltake, nin cse joghézag; nem okoznake csalódást egyikmásik intézkedésre, egyikmásik ellátásra váróknak, a gyereket szülő anyáktól kezdve az előnyugdíjra váró munkanélküliig. És természetesen kötelességem volt azt is megnézni, hogy mennyiben végrehajthatók ezek az intézkedések, hiszen egy intézkedés hitelét nagymértékben ronthatja az is, a kormány szándékát alapvetően megkérdőjelezheti, hogyha a végrehajtás során az eredeti szándékainkkal ellenkező hatást váltanak ki az intézkedések. A családi pótlékkal kezdeném. A törvényjavaslatok sorában is ez az első, és tulajdonképpen a legnagyobb ellátás: több mint százmilliárdot igényel a családipótlékrendszer, két és fél millió gyerek részesül benne, és több mint 1,3 millió család kap ma családi pótlékot. Európában egyetlen ország van: Olaszország, ahol nincs családi pótlék. Magyarországon hagyományosan a családi pótlékot a társadalombiztosítás fizette, méghozzá viszonylag korai időktől, a század harmincas éveitől kezdve. A társadalombiztosításból 1990ben került át a család i pótlék az adóból finanszírozott közkiadások közé, és ezzel a döntéssel tulajdonképpen megfeleltünk annak az európai trendnek, ami Európa többi országában is tapasztalható, hogy a társadalombiztosítási ellátásból, a munkaviszonyhoz kötött ellátásból kiker ült a családi pótlék, és átkerült az adóból finanszírozott ellátások közé. Európában nyolc olyan ország van - a számok általában 1213 országra vonatkoznak, az Európai Unió és az EFTA országaira, és az adatokat 1990ig bezárólag dolgozta fel az a tanulmány , amit én segítségül vettem , ahol alanyi jogon áll, tulajdonképpen nem is az állampolgároknak, hanem az adott ország területén tartózkodó gyerekeseknek a családi pótlék. Négy országban előfeltétel a munkavállalás, tehát társadalombiztosítási ellátásként működik, azonban ezekben az országokban is hozzájuthatnak azok, akik nem felelnek meg a munkavállalásnál előírt feltételeknek: bizonyos rászorultsági szempontokat, rokkantságot, nyugdíjas szülőt, fogyatékos gyereket figyelembe vesznek ezeknél az ellátásokn ál is. Tulajdonképpen Franciaországban, Portugáliában, Ausztriában és Svájcban vizsgálják a jövedelemhatárt. Tehát négy ország van Európában, ahol a családi pótlék jövedelemhatártól is függ. Széles körben létezik azonban - és ez nagyon fontos - a kiegészít ő pótlékok rendszere. Ez azt jelenti, hogy az országok többségében, ott, ahol alanyi jogon egyforma összegben jár a családi pótlék, kétrétegű családipótlékrendszert működtetnek: mindenki kap, ha gyereke van, egy bizonyos összeget a gyerek után, azonban rá szorultság vagy bizonyos egészségügyi szempontok alapján kiegészítő támogatások is járnak. Akkor, amikor a családi pótlék átalakításáról gondolkodtunk, természetesen figyelembe vettük azt, hogy a magyar családipótlékrendszert át kell alakítani. Két kézenf ekvő megoldás kínálkozott. Az egyik az, hogy akkor, amikor az adórendszer elmozdul a személyi jövedelemadótól a splittingnek nevezett, családi típusú jövedelemadózás felé - szakemberek véleménye szerint '96ban vagy '97ben , akkor osztottan a családi pót lékot is adózás alá lehetett volna vonni. Ez lenne a szakemberek álláspontja szerint a legkorszerűbb megoldás - kétségkívül az adóhatóságok, a pénzügyi szervek
