Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - Bejelentés önálló indítványok bizottsági kiadásáról - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának lezárása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
2520 ELNÖK (dr. Salamon Lászl ó) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/817. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/817/213. számon kapták kézhe z képviselőtársaim. Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaknak adom meg a szót, mégpedig elsőként Csépe Béla képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójából, őt Csehák Judit fogja követni. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tis ztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Vannak dátumok, melyekről sokáig és sokszor beszél az ország. Ilyen 1995. március 12e, amelyet egyesek feketevasárnapnak kereszteltek el, szabaddemokrata berkekből pedig azt hallottuk, hogy e naptól kezdve felemelt főve l járhatunk, mivel elkezdett dolgozni a kormány. Ellenkező megítélések közepette is tény, hogy itt súlyosodik a társadalom asztalán egy törvényjavaslatcsomag, mely a közvéleményben - tekintve a lakosság életkörülményeire gyakorolt negatív hatását - a köve tkező súlyos problémákat veti fel: Ha igaz, hogy e lépéseket már jóval korábban meg kellett volna tenni, a szakértelem és a gyors cselekvés kormánya - legalábbis amilyennek magát választói előtt mutatta, és amilyennek a választók döntő többsége látta is - miért nem cselekedett azonnal hatalomra kerülése után vagy legalább a múlt év végén, az akkori pótköltségvetés kapcsán, vagy az idei költségvetés benyújtásakor, szintén még a múlt év végén? Ha már az érdekegyeztetések megkerülésével - mivel hallottuk, hogy erre már nem lát lehetőséget a kormány, gondolok a társadalmigazdasági megállapodásra, másrészt az igen lassan és nehezen döcögő ÉTtárgyalásokra - erre a lépésre szánta el magát a kormány, vajon ez a csomag az egyetlen alternatívae, az egyetlen kivezet ő úte, vagy netán a helyzet további romlásához vezet? Ez a két kérdéskör foglalkoztatja a közvéleményt a benyújtott törvénycsomag kapcsán. Az első kérdésre a mi válaszunk: A kormány, sajnos, egyáltalán nem szakértő módon kezdett hozzá munkájához. Súlyos m ulasztásai - mint például a privatizáció leültetése - olyan külső és belső bizalomvesztéshez vezettek, amelyből most megkésett cselekvéssel, a politikai felelősséget még mindig az elődökre hárítva, e csomaggal próbál kitörni. A második kérdésre válaszunk: Modernizációs program, a gazdasági kitörési pontok felvázolása nélkül ez a csomag nem hiteles. Olyan, az ország jövője szempontjából létfontosságú területek, mint az oktatás, a kultúra, a gyermeknevelés, az orvosi ellátás megtámadásával hosszú távon minden képpen káros, s rövid távon is a már megindult gazdasági növekedés megállítását eredményezheti. Mi, súlyos kritikánk mellett, elismerjük, hogy a kialakult helyzetben mindenképpen lépéseket kell tenni a külső és belső egyensúlyhiány javítására; ez elodázhat atlan. Kritikánk mellé konkrét elgondolásokat is szeretnénk tenni, és amint körülbelül másfél órával ezelőtt a pótköltségvetési vitában megtett hozzászólásomban jeleztem, ennél a hozzászólásomnál szeretnék ezekre részletesebben kitérni. Ott is vázoltam egykét főbb elképzelésünket, lényegében azt folytatnám most. Így most hozzászólásom második részében nem a kormánycsomag egyes részeinek bírálatát szeretném gyakorolni, nem kívánom most felsorolni, hogy mik azok, amelyekkel semmiképpen nem tudunk egyetérteni , amelyeken változtatni kell; ez majd módosító javaslatainkban is tükröződni fog. De fel szeretném vázolni - kritikánkkal elő kívánjuk segíteni , hogy mégis melyek azok a tényleges lépések, amelyek felé véleményünk szerint fordulni kell és amelyek alapján a magyar gazdaságnak még mindig van esélye a kitörésre.
