Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 2 (77. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - VARGÁNÉ KERÉKGYÁRTÓ ILDIKÓ (MSZP):
2460 elsőké nt ő kapja meg a szót, utána fogja még - gondolom, marad idő - Mádi László képviselő úr megkapni a szót. Tessék parancsolni. VARGÁNÉ KERÉKGYÁRTÓ ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt engedjé k meg nekem, hogy megköszönjem az országgyűlési képviselőtársaimnak, hogy ilyen késő esti órában, egy hosszú szavazás után ittmaradtak és részt vesznek a munka törvénykönyve módosításának általános vitájában. Minden bizonnyal azért teszik ezt, mert velem e gyütt tisztában és tudatában vannak annak, hogy milyen fontos néhány ponton e törvény módosítása. Ígérem, türelmükkel nem fogok visszaélni. Rövid hozzászólásomban elsősorban a munka törvénykönyvének tervezett módosításai közül azon rendelkezésekkel kívánok foglalkozni, amelyek a munkaviszony alanyait a mindennapok során a gyakorlatban is érintik és foglalkoztatják. A beterjesztett törvénymódosítás egyik legjelentősebb részének tartom a munka törvénykönyve 88. § (2) bekezdésében foglaltak megváltoztatását, é s ezzel összhangban a munka törvénykönyve 190. § (3) bekezdésével való kiegészítését, amely tömeges igényt elégít ki akkor, amikor a határozott időre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése esetén limitálja egy évben a munkavállaló részére kifizethető átlagkereset összegét. A korábbi gyakorlatban számtalan esetben előfordult, hogy különösen vezetői beosztásokban, úgynevezett menedzserszerződések esetében a közvéleményt irritáló, többéves átlagkeresetnek megfelelő, milliós jövedelmekhez jutot tak vezetők, ami mögött semmiféle munkateljesítmény nem állt, s így az egész rendelkezés szöges ellentétben áll a munka törvénykönyve általános elveivel és céljaival. Erről bővebben nem is kívánok beszélni, hiszen bizonyára sokan hallottak botrányszagú ana lóg esetekről. A munka törvénykönyve 96. §a (2) bekezdésének módosítását azért tartom jelentősnek és szóra érdemesnek, mert az eddigi gyakorlatban többször előfordult, hogy a munkáltató részéről alkalmazott rendkívüli felmondás oka csak általánosságban vo lt megjelölve, annak valósága és okszerűsége sokszor a homályba veszett, és munkaügyi vita esetén a bíróságnak kellett tisztázni a felmondás okául szolgáló körülményeket. A munka törvénykönyve 106. § (2) bekezdésének tervezett kiegészítését annyiban tartom indokoltnak, hogy egyértelművé teszi az ideiglenesen más munkáltatónál történő munkavégzésre kötelezett munkavállalók feletti munkáltatói jogok gyakorlójának körét, illetve személyét, s ezáltal elejét veszi a különböző munkáltatók közötti hatásköri összeü tközéseknek, megszünteti a más munkáltatóhoz kirendelt dolgozó bizonytalansági érzését. Azzal is egyetértek, hogy a munkaviszony megszüntetésének jogát a kirendelő munkáltató hatáskörében tartja meg, így eleve kizárja, hogy a lényegében bérmunkát alkalmazó munkáltató akár önkényesen, akár alappal a munkavégzésre kirendelt dolgozó munkaviszonyát egyik napról a másik napra megszüntethesse. Jelentős módosításnak és országunkban az utóbbi időben visszatérően akut problémaként jelentkező vérellátási helyzet javí tására is kiható, pozitív tartalmú rendelkezésnek tartom, hogy a munka törvénykönyve 107. § e) pontja konkréttá és a munkavállaló szempontjából kedvezményezetté teszi a véradás miatt távol töltött időtartamra a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülést. Ezzel a módosítással az egészségügy normális működése szempontjából nélkülözhetetlen, önkéntes véradásra vállalkozók érdekeltségének megteremtését, erkölcsi és anyagi ösztönzését látom megvalósulni. A munka törvénykönyve 129. § (1) bekezdése módosításának megítélése eltérő a munkáltatók és a munkavállalók szemszögéből. A jelenlegi munkaerőhelyzet indokolja, hogy a munkáltatók gazdasági feladataikat ne korlátlanul elrendelt túlmunka igénybevételével, hanem a munkaerőpiacon nehézség nélkül fellelhető további szakképzett munkavállalók alkalmazásával oldják meg,
