Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 2 (77. szám) - A II. világháborús nemzeti ellenállási mozgalom emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
2424 ELNÖK (G. N agyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Győriványi Sándornak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazdapárt egyetért és megszava zza a H/945. számú országgyűlési határozati javaslatot, amely a második világháborús nemzeti ellenállási mozgalom emlékének megörökítését tartalmazza. Ez a szűkszavú határozat - hisszük - emléket állít azoknak is, akik már korábban, közel ötvenöt évvel eze lőtt megálljt kiáltottak a fasizmus előretörésére, és a háborús hisztéria magyarországi kibontakozására. 1941. február 4én itt, a magyar Országgyűlésben a Független Kisgazdapárt három képviselője, BajcsyZsilinszky Endre, SzentIványi Lajos és Vásáry Istv án a nagy német győzelmek időszakában példátlan bátorsággal szavaztak a fasiszta nagyhatalmak által aláírt kölcsönös segélynyújtási szerződés, a nálunk ismertebb nevén BerlinRómaTokió háromszöghöz való csatlakozás ellen. November 13án BajcsyZsilinszky Endre figyelmeztette itt a Házban Bárdossy László miniszterelnököt, hogy semmiféle magyar kormány nem mondhat le az ország függetlenségéről még 1941ben sem. Csak önvédelmi politikát lehet és szabad folytatni - mondta , amely kizárja a csatlósszerepet min denki mellett és mindenki ellen. Nem szeretnék - bár tudnék - most soksok dokumentumot felsorakoztatni, amely a Független Kisgazdapárt harcát mutatja be a második világháború idején a nemzetért, a fasizmus ellen. Erre most nincs idő nk. De meg kell emlékeznem mindenképpen azokról a mártírokról és hősökről, akik a magyar nemzeti felkelés felszabadító bizottságának katonai vezérkarát alkották. Így Kiss János altábornagyról, dr. Pfeiffer Zoltánról, dr. Csorba Jánosról, Kővágó Józsefről, Nagy Jenőről, Tarcsay Vilmosról, Révay Kálmánról, Balázsi Miklósról, Schreiber Róbertről, Tóth Istvánról, Makay Miklósról, akik közül az utóbbiakat Kővágó József nyerte meg a felkelés ügyének. Sorsuk a lebukás után statáriális bíróság lett, BajcsyZsilinsz ky Endréé, Kiss Jánosé, Nagy Jenőé, Tarcsay Vilmosé pedig a nemzetért elszenvedett mártíromság. Hősiességükért késő és csekély kárpótlás ugyan az emléklap, de egyetértünk a még élő részvevők ilyetén elismerésével is. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (G. Nagy né dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm képviselő úr. Megadom a szót Varga Lászlónak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjének. DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Illő és méltó, hogy megemlékezzünk azokról, akik a történelmünk folyamán f üggetlenségünkért és szabadságunkért küzdöttek. A náci megszállásnak - mint minden megszállásnak - az volt a célja, hogy nemzeti függetlenségünk elsöprésével a nemzeti öntudatot kiölje, és előbbutóbb a megszállt országot a nagyhatalomba beolvassza, bekebe lezze. Minden megszállás alatt a politikai élet megszűnik, a kultúra megfakul és a gazdasági élet visszafejlődik. Ezért helyes, hogy bárki a történelmünk folyamán meg tudta őrizni nemzeti öntudatát, kultúráját, nyelvünket, és ezt terjesztette is barátai és ismerősei között, és a nemzetben megmaradt a fennmaradás szelleme. A német náci megszállás alatt a magyar nép elsöprő többsége németellenes volt, amit bizonyít az, hogy az 1944. március 19ei megszállás után egymás után, szervezettség nélkül, életrekeltek mozgalmak, vallási - katolikus, református - vonalon, az EMSZO hivatásszervezet, a KALOT, a Soli Deo Gloria, és titokban, föld alatt, Tildy Zoltán vezetése alatt, a Függetlenségi Frontban részt vettek politikai pártok és mozgalmak vezetői. (18.40)
