Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 2 (77. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - a népjóléti miniszterhez - "Hánykolódik, de nem süllyed-e el a magyar egészségügy?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
2400 volt fontos az elmúlt négy évben, hanem ténylegesen megszületik ez a törvényjavaslat. Mivel azonban nem kaptam arra vonatkozó választ, hogy részeleme ktől eltekintve az egész törvényjavaslat benyújtása mikorra várható legalábbis, ezért a választ ebben a formában, sajnos, nem tudom elfogadni. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kelemen András képviselő ú r nem fogadta el a választ. Ezért kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadjae az államtitkár úr válaszát? Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 189 igen szavazattal, 60 ellenszavazattal, 11 tartózkodás mellett elfogadta. Dr. Kelemen András (MDF) - a népjóléti miniszterhez - "Hánykolódik, de nem süllyede el a magyar egészségügy?" címmel ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országgyűlés! Dr. Kelemen András képvi selőtársunk, Magyar Demokrata Fórum, interpellációt nyújtott be a népjóléti miniszterhez, "Hánykolódik, de nem süllyede el a magyar egészségügy?" címmel. Dr. Kelemen András képviselő urat illeti meg a szó. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Államtitkár Úr ! Tisztelt Ház! Interpellációmat még a jelenlegi népjóléti miniszter úr elődjéhez fogalmaztam meg, és azért nem tettem föl a kérdésemet, mert alkalmat akartam arra adni az új miniszternek, hogy áttekinthesse tárcája egészségügyi feladatait. Tekintettel azo nban arra, hogy az államtitkár úrnak teszem fel a kérdést, erre a tapintatra, úgy látszik, nem volt igazán szükség. A kérdésem címét a Párizs címeréből vett jelmondatot átalakítva képeztem, mert arra gondoltam, nagyon látszik az - akár ha az USA egészségüg yi reformjának történetét is nézzük , hogy az egészségügy az egész világon milyen súlyos gondokkal küzd. Egyik alapvetően kínzó gond a költségrobbanás. Magyarországon a rendszerváltozáskor megörököltünk egy olyan ingyenesnek mondott egészségügyi ellátó re ndszert, melyből hiányzott az anyagi fedezet biztosítása. Ugyanakkor köztudomású, hogy megbetegedési és halálozási adataink a harmadik világbeliekhez foghatók, azzal a különbséggel, hogy mármár közösségi létünket is fenyegetik. Ez a helyzet fontossá tette az egészségügyi irányítás korszerűsítését, mind a veszélyes jelenségek felkutatása és mérése, mind összehangolt kezelése és megelőzése érdekében. A jelenlegi egészségügyi szerkezet kialakításában döntő lépésnek tekinthető az állami népegészségügyi és tisz tiorvosi törvény, mely biztosította az országosan összehangolt szakmai ellenőrzést, összekapcsolván a helyi érdekeket az országosakkal. Ezzel ismét lett gazdája a népegészségügy feladatkörének, és hangsúlyt kapott a megelőzés. A kormányzati intézkedések ös szehangolását a számomra érthetetlenül megszüntetett humánpolitikai kabinet felügyelte. Életkilátásaink javulása nyilvánvalóan csak egy kormányzati cikluson átnyúló, szervezett, folyamatos munkával lehetséges. Ezt szem előtt tartva már az előző kormány fog lalkozott a hosszú távú egészségfejlesztési politika alapelveivel is. Az önök kormányprogramja új szervezeti kereteket és döntési mechanizmusokat harangoz be. Úgy tudjuk, hogy ez alapvetően az Országos Egészségügyi Tanácsot és a regionális tanácsokat jelen ti. A tervek szerint több megyét átfogó egészségügyi régió válna így a fejlesztések alapegységévé. Az eddigiek alapján a következő kérdésekre kérném tehát a választ:
