Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 2 (77. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - FRANCZ REZSŐ (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
2352 FRANCZ REZSŐ (MSZP) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Két dolog miatt vagyok megdöbbenve. Egyrészt elhangzik az a vágyálom, hogy különféle szociá lis intézkedésekre és milyen igényekre lenne ma jogosultsága e hazában lakóknak. Közben megfeledkezünk arról, hogy Európában az egy főre jutó GDP 11 470 dollár - Európában! Az előbb emlegetett Németországban 23 560 dollár. Ez nálunk - '93as adat - 3300 do llár... (Közbeszólások: 4000!) .., '93as adatokat tudok. Ezek után igaz az, amit Torgyán úr mond, hogy nem a nyomorunkat kell nézni, hanem a lehetőségeinket. Van fejlődnivalónk, felzárkóznivalónk! A másik dolog: miközben az újságban azt olvasom, hogy Torgy án úrék a győzelemre készülnek, mélységesen meg vagyok döbbenve attól a tájékozatlanságától, hogy nem tudja, itt miről folyik a szó. (Derültség.) Ugyanis végre kialakult egy szakmai vita, és ezt a jól bevált, érzelmi húrokat pengető, régi, recsegő lemezzel próbálja elütni. Valahogy úgy gondolom, ilyen megközelítésből kár készülnie kormányzati szerepre. (Szórványos derültség.) Köszönöm. (Taps a bal oldalról.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm szépen. Mivel visszaléptek a kétperces fölszólalásoktól, meg tudunk hallgatni még egy előzetesen írásban bejelentkezett képviselőt. Megadom a szót Gyimóthy Gézának, a Független Kisgazdapárt képviselőjének. GYIMÓTHY GÉZA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Ez a hűség jutalma. Aki másfél órát, a volt pénzügym iniszter úr felszólalását és az utána következő kétperces reagálásokat végigüli, úgy látszik, az írásban jelentkezők közül még öttíz percben beszélhet. Nem élek vissza a türelmükkel. Amikor ezt a T/817es törvényjavaslatot elolvastam, ezt a százötvenöt pa ragrafust, a falusi Hangyaboltok jutottak eszembe, ahol a petróleumtól a cukorkáig mindent lehetett kapni. A Bokrosféle szupermarketben is - ebben a huszonegy törvénymódosítást tartalmazó törvénycsomagban - az adótörvények módosításától a szociális ellát ások változtatásáig minden megtalálható. A különbség a két dolog között az, hogy a falusi Hangyabolt nélkülözhetetlen volt, szükséges volt, mert az élethez kellettek, amik ott kaphatók voltak - de úgy érzem, a Bokrosféle csomag nem kell. Ebben a tekintet ben egyáltalán nem kell, különösen a szociális ellátásokat megnyirbáló, szűkítő részekre egyáltalán nincs szükség. Elmondom, hogy miért. Aki abból indul ki, hogy egy társadalomban emberek élnek és az emberek életét kell a törvényekkel változtatni - hiszen a törvények befolyásolják a társadalom, az emberek életét , tudnia kell, lehete az emberek nélkül, az emberek tudata, empátiája nélkül bármit elérni. Kérem, nem lehet! Az elmúlt húszharminc év, a szocializmus évei mutatták, hogy a hangzatos szavak - min t ahogy ezt a Bokroscsomag is mondja ebben a huszonegy törvénymódosítást indokló általános indoklásban, hogy a nemzetközi pénzvilág, a befektetők és a nemzetközi szervezetek bizalma miatt szükséges a gazdaság stabilizációja - teljesen vakvágányra vezetnek ! Itt húsz éve, harminc éve ugyanezt mondják, és mindig jobban csökkent az ország teljesítőképessége; magyarul: egyre jobban eladósodott az ország. A nemzetközi pénzvilág - a Valutaalap, a Világbank - kér, és a pénzügyminiszter úr is, 170 milliárd forintot , hogy a költségvetés hiányát ennyivel csökkenteni kell, ennyivel kell az egyensúlyunkat javítani. 170 milliárd forinttal! Honnan lehet elővenni ezt a 170 milliárd forintot, tisztelt képviselőtársak? Megint a középosztálytól? Megint a gyerekektől, az anyák tól, attól a rétegtől, amelytől azt várjuk, hogy a jövőt építse? Magyarországon nemcsak a gyermekszületések száma kevés! Vezetünk az öngyilkosságok számában, a halálozási mutatók, azok az idegi hatások, amik érik ezt a társadalmat, borzasztóan negatívan ha tnak az öngyilkosságokra és a mindenféle egészségügyi mutatókra. Beteg ez a társadalom! Most megint azt a módszert alkalmazzuk, mint a hetvenes évek végén, amikor bedobta az akkori Központi Bizottság, hogy 40 forint lesz a kenyér, s
