Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 2 (77. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
2339 lépéseket év közben, '95ben megtegyük és ne várjunk azokkal 1996ig." Azt is meg mertem kockáztatni: "Hálás lennék a tisztelt Háznak, ha a költségvetés tárgyalásakor megalapozott módosító indítványo kkal már most segítené a tervezett és tarthatatlan hiánynak a csökkentését." A szociálpolitikáról: tényleg csak most merül fel a nagy elosztási rendszereken belül a szociálpolitika egyes elemeinek módosítása? November 21én a következők hangzanak el a Házb an: "A szociálpolitikai juttatások évek óta a legdinamikusabban növekvő tételei a központi költségvetésnek. Nemzetközi összehasonlításban is erőn felül fordítunk forrásokat ezekre a nemes célokra, miközben a ténylegesen rászorulók nem kapnak elég segítsége t. A pénzek nagy része normatív, illetve alanyi jogosultsági alapon kerül szétosztásra. Szinte minden évben rárakódik a rendszerre egy újabb további ellátási forma, lásd a tavalyi - már mint '93as - várandósági pótlékot, és ha a túl sokféle címen nyújtott ellátás halmozódik, alig nyomon követhető, hogy valóban az arra rászorultakhoz jute el. Valószínűleg elérkeztünk a szociális szektorban elosztható jövedelmek felső korlátjához" - hangzott ez el november 21én. A záróvitában december 12én a következőket lehetett megállapítani az akkori költségvetési vita összegezéseként: "Valóban fordulóponthoz érkeztünk. Eldőlhet, milyen úton halad az ország és ezen az úton hová jut. Az alternatívák: létrejönneke a kiegyensúlyozott fejlődés feltételei, vagy Magyarország perifériára szorul. Ma még szabad a választás lehetősége, de nem biztos, hogy egy év múlva is az lesz. A nagy kérdés az, vane elég erőnk szembenézni a valósággal a parlamentben, a társadalomban és a kormányon belül is és változtatni a jelenlegi folyamato kon. Tudjuk - mondtam decemberben , hogy ez a hiány még mindig körülbelül 5080 milliárd forinttal nagyobb a racionálisnál. Éppen ezért a költségvetés csak átmenetileg juttatja lélegzethez az országot, arra ad időt, hogy '95ben gyökeres változtatásokra s zánjuk rá magunkat." Mindezt csak azért kényszerültem most a Ház figyelmébe idézni, mert egész egyszerűen méltatlanok azok a vádak, amelyek arról beszélnek, hogy itt és most valami váratlan akcióról van szó. Az egy más kérdés, és joggal bírálhatja a kormán yt a parlamenti ellenzék, nota bene a kormánypártok egy része is azért, hogy akkor, a '95ös előkészítés vagy a '94es pótköltségvetés során még nem tanúsított ilyen határozottságot, még a kompromisszumokkal gyengítette az egyensúlyjavítási program hatékon yságát, nem volt szakmailag felkészült arra, hogy ezeket a lépéseket jobban, megalapozottabban, döntésre alkalmas és érett állapotban terjessze a Ház elé. Ez mind igaz, a kritikának ez a része lehet igaz! Az nem állja meg a helyét, hogy erről eddig nem bes zéltünk, hogy ez meglepetésként érte az embereket. Legfeljebb nem szívesen figyelünk arra, ha valami nehezen valósítható meg, ha valami áldozatokkal jár. A másik témakör, tisztelt Ház - és isten igazából ezt tartom fontosabbnak , hogy vane alternatív gaz daságpolitika, hibáse a diagnózis, az abból levont következtetések sorozata, és hibáse az ajánlott terápia. Joggal lehet erről beszélni, noha nincs a Ház előtt egy másik alternatív gazdaságpolitikai csomag, vagy korrekciós csomag, de mármár széles körbe n nyilvánosságot kaptak azok a vélemények, sőt összegezett, összeszerkesztett dokumentumok is, amelyek bizonyítani kívánják, hogy van alternatívája ennek a koncepciónak. Ezek egyrészt megjelentek a KopintDatorg tanulmányában az elmúlt hónapban a Népszabad ságban. Ma már, bár a parlamenti képviselők még nem ismerik, de e dokumentum alapján létezik az MSZOSZnek egy alternatív csomagja, és tulajdonképpen ezen a nyomvonalon haladnak azok a javaslatok is - elsősorban persze kritikai elemekből felépítve és nem k onzisztensen összerakva , amelyeket az ellenzéki képviselőtársaink a viták eddigi folyamatában megfogalmaztak. Némi leegyszerűsítéssel azt mondhatnánk, hogy annak a nyomvonalnak a gazdaságpolitikai megalapozásáról van szó, amely az elmúlt másfél évben, dö ntően '93 végétől egészen '94 negyedik negyedévéig a magyar gazdaságot egy olyan növekedési pályára állította, amelynek a belső tartalma, struktúrája, szerkezete, egyensúlyra gyakorolt hatásai gondokkal, feszültségekkel, finanszírozási problémákkal járnak együtt. Nem azzal a szándékkal, hogy valamiféle gazdaságfilozófiai vitát provokáljak, de a politikai vitáktól is szeretném mentesíteni a mondanivalómat, két dolgot ajánlanék a Ház figyelmébe. Az a
