Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 2 (77. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
2333 A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása E LNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása . Az előterjesztést T/817. számon, a bizottságok ajánlá sait pedig T/817/213. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Először az írásban jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót, közülük elsőként Varga István képviselőtársunknak, MDF, őt követi Békesi László, MSZP. DR. VARGA ISTVÁN (MDF) : Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Már az erősen a szabaddemokraták befolyása alatt álló sajtó, rádió és televízió is kezdi megemlíteni (Derültség és taps a bal oldalon.) az úgynevezett Bokroscsomag vagy pánikcsomag átgondolatlan, ellentmondásos voltát, és hogy a kívánt célt, az államháztartás egyensúlyának visszaszerzését nem tudja elérni. A drasztikus intézkedéseknek bizonyára lesz ilyen irányú hatása is, de lesznek más területen szinte beláthatatlan negatív következményei. Képviselőtársaim, az ellenzék be szorult 28 százalék, ezt a kérdést már szakszerűen, több irányban megtárgyalták. Én az egész csomagnak csak kis részletével szeretnék foglalkozni. Tudjuk mi már az ötvenes évektől, hogy nem rés, hanem erős bástya vagyunk, mégis megpróbálom a lehetetlent : rést ütni ezen a grandiózus Bokroscsomagon. Ez szinte lehetetlen vállalkozás, hiszen a kétpárti koalíció 72 százalékos többséget képvisel, s mi ellenzékiek a parlamentben a parlamenti hatalomnak legfeljebb kiszolgáltatottjai vagyunk. De hátha, a pártfeg yelemmel szakítva, egyes általam tisztelt szocialista és szabaddemokrata képviselőtársak megértik e kérdés súlyosságát, és e részletkérdésben a csomag ellen szavaznak. E részletkérdés, tisztelt Ház, a magyar népesedés ügye. Kovács Zoltán történeti demográf us tanulmányainak helyt adott a Tiszatáj című folyóirat, amikor még Ilia szerkesztette, a későbbiekben pedig Annus József. Ő már 1970ben leírta: sorskérdésünk a népesedés. Ő már akkor figyelmeztetett arra, hogy a népességfogyatkozás irányába haladunk. Ő m ár akkor elmondta, hogy a keleti tömb országaiban gyorsabban romlanak a születési arányok Európában, mint Nyugaton, és a halandósági viszonyok is rosszabbak. Legújabban ennek a kérdésnek Józan Péter is könyvet szentelt. 1981 végén Magyarország népessége mé g 10 millió 713 ezer volt. 1994 végéig népességünk 10 millió 245 ezer főre apadt. Hiába Fekete Gyula szívbemarkoló írásai, hiába az egyház, hiába az újonnan alakult jó szándékú egyesületek, az anyagi világ a család, a gyermek ellen szól, és az anyagi világ taszításának enged a társadalom, a meggondolt szülők egyre kevesebb gyermek felnevelését vállalják. Tizenhárom év óta fogyunk, fogyunk. Papíron a tizenhárom év fogyása 468 ezer lélek. De már tudjuk az elmúlt harminc év gyakorlata alapján, hogy mire a végl eges, hiteles adatok szeptemberre napvilágot látnak, ez a fogyás 1994 végéig 470 fölé fog emelkedni. Ha hozzávesszük az 1995ös esztendő fogyását - mely biztosan meghaladja a 30 ezret , akkor nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy az év végére a trianoni Mag yarország népessége félmillióval kevesebb lesz, mint 1981ben. Miért baj ez? - kérdik sokan a megfelelő médiatájékoztatás hiányában. Egy elöregedő népesség sokféle gondjátbaját nehéz lenne itt felsorolni. Csak egyet emelek ki: évről évre növekszik az elta rtandó idős korúak lélekszáma, s csökken az aktív, még az inaktív népesség is. Évezredes ősi hagyomány; mind a judaizmus, mind a kereszténység csak megerősítette az idősekről való törődés törvényét. Hogyan tud ez a csökkenő aktív népesség - amely ma alig t öbb 2 milliónál - már 2,8 millió nyugdíjast eltartani változatlan szinten? Ennek az aktív népességnek ugyanakkor gondolni kellene a
