Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter:
2307 Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetős éget. Szeretném kérni, hogy az írásban előre szólásra jelentkezett magyar demokrata fórumos képviselők a jövő héten fejthessék ki véleményüket. Tehát kérem, hogy a felolvasást mellőzhessük, hogy egyszerűsítsük a tárgyalás menetét. Köszönöm szépen. ELNÖK (d r. Gál Zoltán) : Tisztelt Képviselő Úr! Természetesen ez így lesz, mivel egyébként is felesleges lenne itt olvasgatni. De kénytelen vagyok megjegyezni, hogy 30 képviselőtársunk jelentkezett írásban előre, és még 19en vannak, akik nem szóltak, ha Kovács Kál mán képviselőtársunk elmondja hozzászólását. A kiküldött írásos anyagban jeleztük, hogy 19 óráig tart az ülés. Tehát nem értem képviselőtársaimat, hogy mért nem tudják kivárni és a szólási lehetőséget megragadván mikrofonhoz menni. Tessék, Kis Gyula képvis elő úr. DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) : Elnézést kérek, elnök úr. Talán az is oka lehet a nagyarányú távolmaradásnak, hogy tudomásom szerint 9 állandó bizottság egy időben ülésezett ma a parlamenttel. Tehát elképzelhető, hogy a bizottsági elfoglaltság és az ot t felmerült ügyek továbbgondolása tartotta távol őket a plenáris ülésről. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Borzasztóan örülnék neki, ha fél hét órakor a bizottságok és az ott lévő ügyek továbbgondolásával lennének elfoglalva képviselőtársaink. Miniszter úr, tessék. DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Bizonyos értelemben kényelmesen, illetve kényelmetlenül érzem magam. Kényelmesen azért, mert szinte magunk között vagyunk, olyan családias kezd lenni a hangulat, hogy most már az t gondolom, szinte a házszabályok mellőzésével is lehetne szabad vitát és párbeszédet folytatni. Kényelmetlenül meg azért, mert úgy gondolom, Szabad György képviselő ú rnak nincs igaza, amikor azt mondja, hogy ez az érdektelenség azért van, mert igazából nincs semmi lehetőség beleszólni a kormány által előterjesztett törvényjavaslatcsomag sorsába. Azt gondolom, a parlament lebecsülése lenne, ha bárki is azt gondolná, ho gy éppen nem ez az a fórum, ahol befolyásolni lehet a kormány javaslatait. Hiszen hallottunk itt ma délelőtt, illetve a mai nap folyamán még kormánypárti képviselőktől is sok bíráló szót, sok építő kritikát a kormány javaslataival kapcsolatban. Nem hiheti senki tehát, hogy a parlament egyszerűen csak egy szavazógépezet gyanánt, automatikusan meg fogja szavazni mindazokat a javaslatokat, amelyeket a kormány előterjesztett. De én nem kívánok részletesen foglalkozni azzal, hogy értékeljem erkölcsileg, úgymond, a parlament munkáját. Én nem is vagyok képviselő, tehát azt gondolom, erre nekem nincs felhatalmazásom. De ha és amennyiben lehetséges ebben a késői órában, mégis szívesen válaszolnék egykét olyan felvetésre, amelyek gazdái legalább itt tartózkodnak a te remben. Kis Gyula képviselő úr délelőtti felszólalására szeretnék bizonyos értelemben reagálni. Ő nagyon tárgyszerűen és nagyon konkrétan vetett föl egykét olyan kérdést, amiről a szociális bizottság előtt már volt szó, és igen érdemi vitát lehetett folyt atni. Én azt gondolom, sok mindenben igaza van, csak a közgazdasági alapvetés hiányzott az ő egyébként teljes mértéken konstruktív és jószándékú szociálpolitikai alapvetései mögül. Úgy fogalmazott, hogy nálunk a 25 ezer forintos egy főre jutó bruttó család ijövedelemhatár gyakorlatilag a létminimumon, illetve annak közelében van meghúzva. Tehát ilyen értelemben túlságosan alacsony és nagyon sokan kiszakadnak ebből. Azt gondolom, ez az érvelés nélkülözi a közgazdasági logikát. Egyrészt azért, mert ha nem is készültek túlságosan részletes hatásvizsgálatok, a meglévő hatásvizsgálatok is egyértelműen kimutatták, hogy az a bizonyos 25 ezer forint egy főre jutó bruttó havi családi jövedelem annyit
