Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2306 Engedjék meg, hogy végül még néhány szót mondjak a tandíj kérdéséről, egy egészen más szempon tból, mint amiről eddig szó volt. Nem népszerű manapság a hátrányos helyzetről beszélni, pedig létezik. Azt kell mondjam, hogy a Kádárrendszerben a munkás, parasztgyerekek beiskolázása, felsőoktatásba való beiskolázásának segítése nagyon pozitív dolog vo lt, és persze ezen sokan mosolyogtak, az úgynevezett Fes kérdést nagyon sokan kigúnyolták. Én azonban, aki vidéken lakom és nagyon jól ismerem a vidéki paraszt, munkásemberek hátrányait, kulturális hátrányait, az ilyen családban felnövekvő gyerekek mérhe tetlen hátrányát a városban, polgári családban felnövő gyerekekkel szemben, azt mondom, hogy igenis kell beszélni a hátrányos helyzet csökkentéséről. A hátrányos helyzetet nem csökkenti a tandíj bevezetése, ez meggyőződésem. Tudniillik a vidéki Magyarorszá gon olyan emberek élnek, akik eleve megijednek attól, hogy fizetni kell, és amúgy sincs nagy motiváció a családban arra vonatkozóan, hogy küldjék a gyerekeiket tanulni. (18.30) A tandíj bevezetése némiképp feltétlenül vissza fogja tartani az ilyen családok at a gyerekek iskolázásától. Erre vonatkozóan már eddig is nagyon sok jelzést kaptam. Én magam nem értek egyet a tandíj bevezetésével, ugyanakkor el tudom fogadni, hogy különböző meggondolásokból, amelyekről itt nagyon sok szó esett, erre mégis szükség van . Amennyiben a kormányzat bevezeti a tandíjat, feltétlenül csak úgy tudom ezt elfogadni, ha - hasonlóképpen a törvény szelleméhez - itt is differenciálni fog. Az egységes tandíj számomra elfogadhatatlan. A tandíjmentes sáv úgy gondolom, feltétele annak, ho gy a tandíj bevezethető legyen. Azt sem gondolom, hogy mindenkinek egyforma nagyságú összeget kell fizetni. Vannak olyan családok, akiknek a kétezer forint félnapi zsebpénz a gyerekeik számára, és vannak olyan családok, akiknek a kétezer forint igen nagy ö sszeget jelent. Lehet, hogy még ők vannak többen. Aki pedig arról beszél, hogy a hitelfelvételi lehetőségeket a kormányzat nem fogja tudni biztosítani és ez milyen hátrány, azzal én vitatkoznék. A vidéki Magyarországon élő emberek általában nem szívesen ve sznek föl hitelt. A magyar ember mondása, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaró ér. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy parasztcsalád azért hitelt vegyen fel, hogy a gyerekét taníttassa. Kizárt dolognak tartom. Az én lelkem különösebben nem sír a hitel ut án. Úgy gondolom, a hitel lehetősége inkább a városi polgári rétegek gyerekeinek segítene. Természetesen nem vagyok ellene, tehát örülök neki, ha mód nyílna segítésre. De egyelőre úgy néz ki, hogy erre banki segítség nem lehetséges. Összefoglalva tehát: há rom dolgot tartanék fontosnak. Azt, hogy a gazdaság élénkítése is megtörténjen ezáltal a csomag által, ne csak egyszerűen az elvonások történjenek meg, illetve a kiadáscsökkentések. Az, hogy az elvonások igazságosak legyenek, mert ha az elvonások igazságos ak, vagyis differenciálnak a különböző tehetőségű rétegek között, akkor nagy valószínűséggel a lakosság el fogja tudni fogadni ezeket a megszorító intézkedéseket, abban a hitben, hogy ezek a megszorító intézkedések, illetve a gazdaságélénkítés odavezet, ho gy az ország gazdaságilag néhány éven belül talán stabilizálódik, és az életszínvonal is belátható időn belül javulni fog. Még egy harmadik: a törvény legyen konzekvens abban, hogy differenciál a különböző rétegek között, tehát vonatkozzék ez a tandíj kérd ésére is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen Aszódi Ilona Katalin képviselőtársunk hozzászólását. Mielőtt az írásban jelentkezett következő képviselőtársunknak megadom a szót, elsőként Kis Gyula József képviselőtársunknak adom meg a szót, utána Bokros Lajos miniszter úrnak. Azért előbb a képviselő úrnak, mert ő ügyrendi kérdést akar felvetni, ha jól tudom. Tessék, képviselő úr. DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) :
