Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz
2283 Ők tehát akkor - nem egészen két évvel ezelőtt - azt gondolták, hogy a fejlesztésre törvény kell. A ma kormányzó pártok a választási ígéreteik során azt gondolták, hogy a fejlesztésre törvényt kell alkotni. Ugyanezt tartalmazza a kormányprogram is, de ugyanezt tartalmazta még a március 12én megszületett kormányhatározat is. Csak néhány hete derült ki, hogy nem modern jogelmé letet tükröz az, hogyha a fejlesztésről törvényt akarunk hozni. Ma tehát az a helyzet, hogy - szemben azzal, amit a kormány képviselői mondtak: tandíj csak fejlesztési törvénnyel együtt, mondta Kuncze Gábor, George Bush után szabadon, olvassátok le a számr ól, csak fejlesztési törvénnyel együtt lesz tandíj - csak a tandíj marad, fejlesztési törvényről pedig szó sincs. Egy országgyűlési határozat nem az a forma, ami pótolni tudja a fejlesztési törvény által várt célokat; nem felel meg annak jogilag, újból csa k terveket, célokat tűz ki, nem pedig lép, intézkedik ezzel egy időben. Az én véleményem az, hogy ha figyelembe akarjuk venni az ENSZ ajánlásait, ha figyelembe akarjuk venni a magyar jogrendbe beemelt szempontot, ha figyelembe akarjuk venni a magyar hallga tók - vagy a hallgatói sorba még be sem léphetett állampolgárok - érdekeit, akkor tudnunk kell azt, hogy a tandíj akkor morális, akkor erkölcsös - és pénzügyileg is akkor éri meg , hogyha egy fejlesztési törvénnyel párosul. Önmagában csak a negatívumait l átjuk, önmagában csak szembefordítja a hallgatókat egy modern felsőoktatást szolgáló fejlesztési programmal, politikával. Túl nagy az ár, amit ezért ez az ország fizet, mert nem a kormány fizeti meg az árat, nem a Pénzügyminisztérium, hanem az ország egész e. Egyetlenegy utalás csak arra, ami az előbb ebben a teremben elhangzott: Magyarországon 135 ezer hallgató jár egyetemre. Emellett 58 500 foglalkoztatott van a felsőoktatási intézményekben, ezek közül 18 700 az oktató. Nem felel meg tehát az én matematika i ismereteimnek az, hogy egy oktatóra 1,52 hallgató jut, amit épp az előbb Horn Gábor képviselőtársam mondott. Lehet, hogy én rosszul osztom el a 135 ezret 57 ezerrel - de lehet, hogy ő téved. Fontosnak tartom, hogy ezt hangsúlyozzuk. Természetesen nem jó ez az arány, de tudnunk kell, hogy ez az arány nem összehasonlítható a nyugateurópai vagy a tengerentúli egyetemekkel. Mást jelent a hallgató Magyarországon, mást jelent Németországban, Finnországban vagy Amerikában - és mást jelent az oktató is. A legsze bb arányúnak feltüntetett - egy oktatóra jutó 40 hallgatót produkáló - olasz felsőoktatási rendszerben csak a tudományos minősítéssel rendelkező oktatókat számítják be ennek az aránypárnak az osztójába. Tehát egy virtuális, nem létező aránypárhoz kívánja i gazítani a magyar felsőoktatás oktatóhallgatói arányát az a kormányrendelet, amely ennek az elérését tűzi ki elérendő célnak. Nincs mihez hasonlítani. Ha az oktatókhoz arányított, egy tanulóra jutó hallgatott órát - tanult órát - tekintjük, akkor a magyar felsőoktatás terhelésében bőven eléri - sőt hatékonyságában néhol meg is haladja - a NyugatEurópában ismertet vagy szokásosat. Azt gondolom, hogy a kormánynak ma azt kell tennie, hogyha el akarja kerülni a mulasztásos törvénysértés lehetőségét - márpedig ezt sajnos szinte lehetetlen lesz elkerülnie, hiszen április 30áig kellett volna ide, elénk terjeszteni a felsőoktatás fejlesztéséről szóló törvény tervezetét, ezt nem tette meg, ezt nem függesztette föl, erre vonatkozó törvénymódosítást nem nyújtott elé nk, ezt nem pótolja az az országgyűlési határozat, amely a felsőoktatás fejlesztéséről szóló programot tartalmazza - tehát a kormánynak most azt kell tennie, hogy a felsőoktatási törvény benyújtásának határidejét június 30ára kérje módosítani. Ebben a fej lesztési törvényben a fejlesztési feladatok minimumaként három dolognak szerepelnie kell. Szerepelnie kell azon intézkedéseknek - és megtételük határidejének , amelyek azt biztosíthatják, hogy az adott korosztálynak legalább egyharmada bekerülhessen a fel sőoktatásba az ezredfordulóig. A második: szerepelnie kell a teljesítményelvű finanszírozás bevezetésének, a felsőoktatási törvény 4. fejezetében foglaltak alapján úgy, hogy a javaslat határidőket állapít meg az egyes lépések megtételére - és nemcsak távla ti célként fogalmazza meg ezeket.
