Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GÁBOR, az SZDSZ
2263 akár a kistelepülések kisiskoláinak problémáját, akár a manapság egyre inkább hangoztatott önkormányzati iskolabezárási hullámokat megpróbálják ezzel a csomaggal összekötni. Szeretném jelezni, hogy ezek a problémák, hogy tudniillik egyre kevesebb g yerek van bizonyos települések kisiskoláiban, példának okáért akár csak harmincnegyven az 18. osztályokba jutó korosztályban, akár pedig az a probléma, hogy milyen iskolaszerkezet alakult ki, hozzányúltake az önkormányzatok az elmúlt négyöt évben - a 3 0 százalékkal kevesebb gyereket figyelembe véve - az iskolafenntartói feladatkörükhöz vagy nem, ez nem függ össze azzal a helyzettel, amit ez a csomag kezelni próbál. Tulajdonképpen a közoktatás azon kevesek közé tartozik - és ez, tudom, nagyon kevés vigas z; vagy talán nem is vigasz, de tényként meg kell jegyeznem , amit nem érint ez a stabilizációs csomag. Ebből talán érteni lehet - jómagam nemcsak értem, tudom is - azt a kormányzati szándékot, amely tudomásul veszi, hogy a közoktatás nem az a terület, ah ol lehet további megszorításokat tenni; ez a közoktatás működését veszélyeztetné. Sajnálatos módon a felsőoktatásra ez már nem mondható el, hogy a csomag nem érinti a felsőoktatás egészét. Jó magam ezt persze nem gondolom olyan nagyon sajnálatosnak, hiszen két kérdésben nyúl hozzá a felsőoktatáshoz a stabilizációs csomagterv. Mind a két kérdés olyan, amit magunk már az SZDSZ felsőoktatási programjában, de a kormányprogramban is megfogalmaztunk: olyan, a felsőoktatás fejlesztését szolgáló kérdésekben lép a csomag, amiben mindenképpen lépni kell az elkövetkező, nem is hosszú időszakban; de a kényszerintézkedések talán ezeket a lépéseket egy kicsit előrébb hozták. Az egyik ilyen kérdés a kellő indu latokat kiváltó tandíjkérdés volt. Föl szeretném hívni a figyelmet, hogy kevés olyan téma van ebben a parlamentben, amellyel a pártok nagy része egyetértett - legalábbis idáig, egészen a bevezetésig egyetértett vele ; ilyen például a tandíj. A tandíj ügyé vel az előző kormánykoalíció két pártja, az MDF és a KDNP, a '93ban elfogadott felsőoktatási törvényben '94. szeptember 1jére bevezetni kívánta a tandíjat; gondolom, ez egyfajta egyetértés lehetett mindenképpen, azt hiszem, ez nem vitatható. Ugyanígy a F idesz külön kis füzetben emlékezett meg a tandíj bevezetésének szükségességéről, egész fejezetben elemezve ennek az elkerülhetetlenségét. A két kormányzó párt pedig kötelezettséget vállalt a kormányprogramban a tandíj bevezetésére rövid távon, lehetőleg 19 95. szeptember 1jére. Tehát önmagában Magyarországon annak a kérdésnek a felvetése, hogy kelle tandíj, azt hiszem, nem indokolt; ebben egyetértés van az érintett pártok között. Az egy másik kérdés, hogy mikor kell - ugye, ha éppen be akarjuk vezetni, akk or soha nem kell , és egy másik kérdés, hogy milyen környezetben kell ez a tandíj. Mi indíthatta a pártokat abban, hogy egyetértenek, egyetértettek a tandíj bevezetésével? Én azt gondolom - abban reménykedem , az a kézenfekvő felismerés lehet ennek az al apja, hogy azt a méltányosságot helyre kell állítani, amely jelenleg nem működik Magyarországon; hogy tudniillik ma a korosztályon belül minden hatodik állampolgárnak van lehetősége bekerülni a felsőoktatásba, miközben ennek teljes költségét jelenleg az eg ész társadalom vállalja. Jelenleg Magyarországon egy diák képzési költsége átlagosan 6545 dollárba kerül. Ennyibe kerül a felsőoktatásban egy diák képzése akkor, amikor ugyanezek a diákok, akik a felsőoktatásba járnak, az esélyegyenlőség szempontjából, ha csak a munkanélküliségi rátákat figyeljük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a diplomások körében a munkanélküliségi ráta alakulása 2 százaléknál alacsonyabb, miközben a nyolc általánost végzők körében majd' 30 százalékos. Én magam tanáremberként tudom azt, hog y persze például az én népes táborom - tehát annak a csoportnak a népes tábora, ahol magam is értelmiségiként tevékenykedem - nincs túl jó helyzetben. De azért jóval biztonságosabb helyzetben van, mint mindazok, akik nem rendelkeznek ma diplomával, egyetem i, főiskolai végzettséggel. Ez tehát egy olyan magánhaszon - és azt gondolom, ezt nem szabad elfelejteni, amikor ezt a kérdést vizsgáljuk , amely teljes egészében közköltségen
