Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 13 (54. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
226 nehézke s volta presztízsokokkal magyarázható, de ez a hangulat óhatatlanul is áttevődik a befizetőkre. A gyakori arrogancia nemcsak és kizárólagosan itt, hanem a társadalombiztosítás más területein is tapasztalható. Ebből kiindulva, újraszabályozásra érdemes időp ont a bevallások és befizetések határidejének tárgyhót követő 15ére történő módosítása. Jogos elvárás a számlakivonatok munkáltatók felé történő havi rendszeres megküldése. Törvénysértő eljárás viszont a tőketartozások önhatalmú átrendezése, azaz az előző havi tartozások tőkésítése. Jól különválaszthatóan kell kezelni a tőke- és egyéb tartozásokat. A társadalombiztosítás végrehajtási jogait erősíteni kellene a gyakorlatban, ami nem mond ellent annak, hogy pillanatnyilag likviditási nehézségekkel küzdő, de régi, megbízható munkáltatók esetében méltányosabb és halasztott járulékbefizetési határidő vagy átütemezés is elérhető legyen. A társadalombiztosítási tartozás saját ügymenete által számított kintlévőségének behajtása illuzórikus. Lehetőséget kell adni eg y adott állapotban a tőketartozások befizetésére, míg a számított kamatok elengedését mérlegelni lehet. Jóllehet ez az eljárásmód sérti a rendszeresen befizetőket, de a krónikus tartozóknál csak romlik az esély a járuléktartozás behajtására. Igazságtalan v iszont, hogy ugyanolyan szankcióval sújtják például a banki átutalás késedelmessége miatt a munkáltatót, mint azt, aki hanyagság és egyéb okok miatt nem egy napot, hanem egy évet késik. Az adósságkonszolidációnál nincsenek mérhető eredményeink, vélhetően a zért, mert a kedvezményezetti kör igen szűkre szabott. A társadalombiztosítási vagyont - a korábbi, még fellelhetőt - vissza kell adni a társadalombiztosításnak. Részleges kárpótlás sem kizárt - a már megállapított, háromszázmilliárd forint feletti , hisz en a biztosítottak sérelmére elkövetett pazarlás elegendő kárpótlási jogcím. A vagyonban elsősorban olyan tárgyakat látnánk szívesen, mint a szanatóriumok, egészségügyi ellátó egységek. Ezek adott esetben - nemcsak fogyasztási, hanem vállalkozási bevételek kel - részben önfenntartókká is válhatnának. A szükséges jogszabálymódosítások vonatkozásában indokolt a törvényben a mérlegelési jogkör felülvizsgálata, annak a társadalombiztosítási demokratizmus intézményrendszerébe, testületeibe való behelyezése. Szük séges a szolgáltató apparátus - a biztosítottak igényei szerinti - kulturált és szakmai felkészítése. A területi pénztárszervezések leálltak, az üzemi kifizetőhelyi ügyintézők munkája nem nyer elismerést, és indokolatlan terheket ró fenntartójára. Például a Kiskunságban az átlagos kifizetőhely 140 fős. A tényadatok szerint 3,84 százalékos járulékpluszt eredményez egy munkáltatói üzemi kifizetőhely fenntartása, azaz a tényleges 44 százalékos társadalombiztosítás már 47,84 százalékot jelent. Ugyanakkor azok a munkáltatók, akik nem tartanak fenn kifizetőhelyet, 3,84 százalékkal kisebb, azaz csak 40,16 százalékos járulékot fizetnek. A jelenlegi társadalombiztosítási kifizetőhelyek költségtérítésének mértéke arcpirítóan kevés: a térségi átlagos tényadatokat figye lembe véve 874 forint, azaz havonta 4001000 forint között mozog, mivel csak egyes társadalombiztosítási ellátásokra terjed ki. Mindezeken túl valamennyi összesítő nyomtatványhoz fizetés ellenében jut a kifizetőhely, és viseli még általános költségeiben az ajánlott postai küldemények kihatásait is - ugyanis sima levél elvesztése esetén a munkáltatónak a folytatólagos ódiumot is viselni kell. További teher a munkáltatóra a tíznapos betegszabadság, amely átlagosan 7,9 százalékos többletjárulék kifizetésének f elel meg. Így a tényleges, illetve a kifizetőhely és a betegszabadság miatt felmerülő költségek mértéke - a 44 plusz 3,84hoz hozzáadom a 7,9 százalékot - 55,74 százalékos havi társadalombiztosítási járuléknak felel meg. A harmincnapos táppénz átvétele a m ost fennálló táppénz- és betegszabadság 1993. évi 54,3 százalékos tényarányát vélhetően 80 százalék fölé emeli, ami már elviselhetetlen, illetve a kedvezőbb és felderítetlen munkavállalás elterjedésére hat.
