Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSEHÁK JUDIT, az MSZP
2247 Abból kell kiindulnom - és ez t sokszor elmondtuk , hogy a világon mindenütt rendkívül éles viták tárgya a jóléti állam és különösen a jóléti állam jövője. Ez azokban az országokban is így van, ahol skandináv, vagy konzervatív német, porosz modell alapján építették ki a jóléti rendsze reket, és azokban az országokban is, ahol tiszta piaci rendszer működik, és nem sikerült bizonyítani ennek a tiszta piaci rendszernek a valódi hatékonyságát és a szegénység felszámolásában az eredményességét. Erről szólt Kis Gyula, de valóban szakmai alapt étel, hogy a tiszta rászorultsági alapon működő segélyrendszerek adminisztratív költsége elérheti a tényleges kiadás, a segélykiadás 3050 százalékát és a tisztán segélyezésre alapuló rendszerek sem jutnak el minden érintetthez, az ellátás választott formá jától függően 3070 százalékuk kimaradhat ezekből az ellátásokból. Érdemes visszautalni a főváros energiatámogatási javaslatára, amely az elmúlt hónapokban zajlott, és aminél szomorúan tapasztalták a döntéshozók, hogy az igényjogosultaknak csak egy viszony lag szűk köre jelentkezett a kerületi önkormányzatoknál az ellátásért. Természetesen, aki most alakítja ki a jóléti rendszerét - és ilyen helyzetben van számos, a Távolkeleten lévő ország, a kistigrisek nagy része , az választhat. Az tiszta lappal indul é s figyelembe veheti a szakembereknek azt az ajánlását, amelyiket valóban érdemes megfontolni, hogyha jóléti rendszert építenek ki, akkor érdemes egy alacsony járulékokat, alacsony adót igénylő, alacsony ellátásokat biztosító univerzális rendszer mellett eg y csoportos és egyéni szelektivitást is alkalmazó és kombináló jóléti rendszer kialakítására törekedni. (12.20) Az országok többsége - és így a miénk is - nincs abban a helyzetben, hogy választhasson. Ezekben az országokban pedig az az általános recept, az a tanács, hogyha van fölösleges erőforrás még a jóléti rendszerekre, akkor azt nem az univerzális ellátások színvonalának, reálértékének a tartására érdemes fordítani, hanem érdemes a nagyon érzékeny, célzott, ismétlem, csoportos vagy szelektív támogatási formákra fordítani a többletet. Ott, ahol visszavonulni kényszerülnek - és ilyenek is vannak sokan , ott az a legkevésbé fájdalmas megoldás, hogy az univerzális ellátások szintjét az inflációval veszik vissza, tehát nem csökkentenek tételesen ellátásokat , és nagyon meggondoltan csoportosítják át - mint ahogy azt mi is szándékozunk - az igazán rászorult emberekre különböző technikákkal a felszabadult vagy felszabadítható erőforrásokat. Ezek tehát az általános megfontolások, ezek az általános trendek. Azt e l kell mondani, hogy tulajdonképpen minden országban még emellett nagyon fontos a tradíció is; az a hagyomány, az az értékrend, ami a társadalomban meghatározó. És ezt sehol nem tudják figyelmen kívül hagyni. NyugatEurópában, Olaszországtól Anglián keresz tül a skandináv országokig mindenhol óriási, éles politikai vita volt - érdemes csak Berlusconi nyugdíjintézkedéseire utalni - a jóléti rendszerekről. Azt azonban gazdaságpolitikusok és politikai döntéshozók is bevallják, hogy a nagy csatározások és az er őteljes hang ellenére, a jóléti rendszerek teljes leállítása, teljes leépítése sehol nem történt meg, erre sehol nem hoztak döntést. Nagyon komoly takarékossági intézkedések azonban, Ausztriától kezdve Franciaországig, természetesen születtek. Ezek takarék ossági intézkedések és részintézkedések voltak. A magyarországi helyzet hasonlít is ehhez a problémához, azonban nagyon sok sajátosságot is tartalmaz. Én ezekre a sajátosságokra hadd utaljak. Az örökségünk egy porosz típusú jóléti rendszer, amelyik aztán a z elmúlt negyven évben egy konzervatív elemekkel, etatista elemekkel rendelkező, főként normatív ellátásokon alapuló, olyan normatív ellátásokon alapuló rendszer volt, amely sok mindenkire kiterjedt. De a sok mindenkinek, viszonylag könnyű feltételek melle tt rendkívül alacsony ellátásokat tudott csak biztosítani. És nem volt jó emellett az univerzális rendszer mellett a segélyezési rendszerünk sem, éppen a rendszer konzervativizmusa és bürokratizmusa miatt. Tehát akkor, amikor ennek a rendszernek az átalakí tásáról gondolkodtunk, akkor ennek a struktúrának a változtatása is rendkívül indokoltan fogalmazódott meg; elsősorban úgy, hogy a
