Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 25 (75. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
2215 1982ben végre levelezésbe kerültem v ele, és Varga Bélának - aki ma a Kútvölgyi kórházban fekszik , a Nemzetgyűlés volt elnökének segítségével mégis sikerült útlevelet kapniuk hű feleségével, Gizikével. Találkoztam velük Spanyolország egyik nagy ékességén, Mallorcán. Amikor megé rkezett, leültünk, azt mondtam neki: 1948 júliusában találkoztunk, beszélgettük a parlament folyosóján. Sok mindenben nem értettünk egyet, de kérlek, mondj el mindent attól a naptól kezdve, amikor utoljára láttuk egymást. A mediterránon este leülni: a csil lag közel van, az ember majdnem eléri, hűs a szellő... És miután nem írt le semmit soha, kéthárom estén, éjszakába nyúlóan elmondotta problémáit, szenvedéseit. Engedjék meg, hogy emlékezetem könyvét kinyissam, s az ő szavaival egypár dolgot elmondjak. A j ogász. Fiatalon a királyi táblához került gyakornoknak. Azzal fogadta a tábla elnöke, hogy "Fiam! Itt a táblaelnökök egy kicsit elmaradtak a munkával, próbálj segíteni nekik." Két hónap alatt negyvenöt végzést hozott, minden restanciát feldolgozott, és a k irályi tábla elnöke azt mondta: "Fiam! Ilyen jogásszal még nem találkoztam, te leszel Magyarország igazságügyminisztere." Nem lett. A parlamentben ékesen felszólalt. Moór Gyula ment hozzá, a nagy jogfilozófus, és azt mondotta: "Fiam! Végre egy jogászt hal lottam. Nagy jövő várna rád." Nem várt rá. Hallatlan keménységgel dolgozott az igazságáért. 1949 februárjában e Házba bejött, de mögötte két ávéhás követte már, s nem engedték egy percig sem szabadon. Odament az elnök úr egyik elődjéhez, Nagy Imréhez és az t mondotta: "Az elnök úr elnöke mége az Országgyűlésnek?" Azt mondta: "Igen, fiam, az vagyok." (22.00) "Akkor szíveskedjék kiparancsolni a két ávéhás pribéket, aki itt is követ és nem engednek még a lakásomra sem elmenni." Nagy Imre megtette. Hozzá kell t ennem, amikor '56ban a Kereszténydemokrata Néppárt küldöttsége jelentkezett Nagy Imrénél, Nagy Imre azzal fogadta őket: "Hol van Matheovits, mert a humanisták, függetlenül attól, hogy milyen pártban vannak, találkoznak". 1964ben került harmadszor bíróság elé. Ránézett a tanúra, aki barátja volt, és akit rávettek, hogy valljon ellene. A tanú visszavonta vallomását e tekintetre, amire Matheovits Ferenc azt mondta a bírónak: "Kérem, visszavonta a tanú a vallomását, kérem a vádat elejteni és szabadon bocsátan i!" A bíró azt mondotta neki: "Visszavontáke vagy nem vonták, nem érdekes, a tíz évet megkapja!" Megkapta! A börtönigazgató többször felhívatta magához, mert Matheovits Ferenc követelte legalábbis az egyharmad elengedését. A börtönigazgató azt mondta: "Ír ja alá ezt a papírt, hogy tévedett és szabadlábra helyezzük." A válasza az volt: "Maguk tévedtek, én nem írom alá!" A tíz évet megint kitöltötte, ezzel lett 19 és fél év. Hitvalló volt! 1948. december 23át írunk, Mindszenty bíboros ellen már folytak a saj tótámadások. Két barátjával - Kisházi és Gróh szintén képviselőtársai voltak - elmentek az esztergomi prímási palotába, alig tudtak bejutni, mert az ávéhások már körülvették. Megmutatta a képviselői igazolványát, bejutott. Ott ült a bíboros lehajtott fővel , és csak ennyit mondott nekik: "Van még Magyarországon három ember, aki meglátogatja ártatlanul üldözött bíborosát." Volt! De csak három! Természetesen köztünk is felmerült a kérdés, én sokat vitáztam vele, hogy akik ily keményen ragaszkodnak az igazságuk hoz és tántoríthatatlanul makacsok, vajon a politikában nem aze a hivatásuk, hogy el kell bukniuk, mert nem tudnak megalkudni. Örök problémánk marad, hogy Kossuth, Széchenyi, Deák között nehéz megtalálni, kinek volt igaza, és valószínűleg annak van igaza, aki azt mondja - és én is ezt vallom , hogy mind a háromnak. Az egyik a láng, a másik az építés, a harmadik a bölcsesség. Dr. Matheovits Ferencet nem ismerte e Ház, és idehaza sem ismerték. Amikor sikerült nekem odakinn egy nemzetközi sajtóvállalattal me gállapodni és egy cikket tudtam róla írni '75'76ban, Indiától kezdve Ausztráliáig megjelent, abban csak azt írtam, hogy ő is azok közé tartozott, akik sokat szenvedtek, csak abban különbözött, hogy amikor kijött a börtönből,
