Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 25 (75. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
2211 Ami a másik oldalt illeti, a konkrét elszámolási javaslat, amely azt mondja, hogy aki nem jön velünk részvénytársaságot játszani, az majd egyszer, inflációs időkben, isten tudja, milyen leérték elve lesz kielégítve, ugye a tulajdon védelme - hogy ne mondjunk szentséget, mert az túl profán szó - szempontjából nem akceptábilis javaslat. Ezért azt hiszem, a legegyszerűbb lenne - ha már képviselőtársaim úgy érzik, muszáj itt változtatást csinálni , visszatérni az átalakulási törvény eredeti formájára, amely mégis adott egy eljátszási lehetőséget az átalakulásra. (21.40) Nem olyan lehetetlen, mint az érvényben lévő szabály, de nem csinálja a szövegnek ezt az elég önkényes darabokra szedését. Köszönöm. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Orosz Sándornak, Magyar Szocialista Párt. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezen késői órán nagyon rövid ideig veszem igénybe a türelmüket. Képviselőtársaim indítványa valós problémát feszeget, ugyanakkor a mezőgazdasági bizottság elnökeként egyszer már volt alkalmam részt venni ezen törvényjavaslat egy más szövegezésének minősítésében, amikor ennek megállapítása mellett azt is hozzátettük, hogy ezt az egész kérdéskört nem kizárólag ezen az úton kellene vizsgálni - mint ahogy ezt a javaslat teszi , hanem a szövetkezeti törvény egészének az összefüggéseiben. Nem kisebb az averziója a bizottság általam ismert képviselőinek ezzel a törvényjavaslati formá val kapcsolatban, mint azzal, amit volt alkalmunk kijelölt bizottságként is megtárgyalni. Önmagában az a körülmény, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek nevesítetten nem szerepelnek az indítványban, nem jelenti azt, hogy az egységes szövetkezeti törvény szöv etén keresztül - mint ahogy azt Juhász képviselőtársam mondta - ne érintené, mégpedig igen kellemetlen formában a mezőgazdasági szövetkezeteket is. Időnként az is érintés, ha valamiből kimarad. Gondoljuk csak végig: ma egy adott faluban, ahol korábban egy egységes szövetkezet volt, az egyik valamilyen oknál fogva ipari, a másik valamilyen oknál fogva mezőgazdasági, ugyanazokat a dolgokat kellett átélniük, és most a sógorok, szomszédok, testvérek ugyanabban a faluban egészen más megítélés alá kerülnek. Én is osztom Juhász Pál álláspontját: nem biztos, hogy kifejezetten az ipariak fognak jobban járni. Ezt a kérdést - elfogadván a problémamegoldás fontosságát és sürgősségét - én személyesen sem ilyen útonmódon látom megoldhatónak. Sokkal inkább járhatónak tart om azt az utat, amit egyébként a mezőgazdasági bizottság felvállalt, hogy a szövetkezetek működésének útjában álló jogalkotási akadályokat összegyűjtve, mielőbb egy egységes csomagban - bár tudom, hogy itt a "csomag" szó manapság az Országgyűlés épületében nem hangzik annyira jónak... (Dr. Vastagh Pál: Ez egy törvényre vonatkozik vagy kettőre!) ..., de akkor is egy csomagban kezelve, egy törvényhozási aktussal, egymásra tekintettel oldjuk fel ezeket az ellentéteket, és mind e mellett folyjék egy nagyon alapo s előkészítő munka, egy új, az európai, illetőleg a nemzetközi szövetkezeti elveknek valóban megfelelő szövetkezeti törvény megalkotására. Ebbe a két irányba dolgozó két albizottságot hozott létre a mezőgazdasági bizottság, bízom benne, hogy mielőbb feltöl tődnek a frakciók részéről a bizottsági helyek, és akkor érdemben dolgozni is tudnak. Miért fontos ez? Azért fontos ez, mert itt nem egyszerűen a kívülálló üzletrésztulajdonosok és a tagok vitájáról van szó, hanem egyáltalán az üzletrésznek a szövetkezete k életében, a szövetkezeti jogrendben betöltött vagy betölthető szerepét kell tisztázni. Amikor ezt tisztázni tudtuk, abban az esetben fogunk tudni olyan kérdésekben is dönteni, mint amilyen kérdés megoldására az előterjesztők e törvényjavaslattal vállalko ztak. Én személyesen úgy gondolom, hogy ez az üzletrészkérdéskör, ennek egy jelentős része ebben az úgynevezett, a szövetkezetek működését gátló akadályok felszámolását szolgáló
