Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 25 (75. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
2209 Ennek a hárommillió embernek a helyzetét az elmúlt időszakban egyetlen jogszabály igazából nem könnyítette meg, és tulajdonképpen a fő gondot az okozta, hogy az elmúlt években hozott kilenc jogszabály olyan he lyzetet teremtett a szövetkezetekben, kivétel nélkül a magyar szövetkezeti mozgalom valamennyi ágazatában, amely két alapvetően ellentétes rétegre tagolta ezt a társadalmi kört. Nevezetesen a szövetkezetben ténylegesen munkát végző szövetkezeti tagokra, va lamint a kívülálló üzletrésztulajdonosokra. Ez az üzletrésztulajdonosi kör - meg kell mondjam - NyugatEurópában ilyen formában ismeretlen kategória. S tulajdonképpen azzal a szándékkal, amelyet akkor a törvényalkotók el akartak érni, nevezetesen, hogy a szövetkezeti vagyon létrehozásában közreműködő valamennyi volt tag valamilyen preferenciát kapjon és vagyonhoz jusson, azzal tulajdonképpen nem érték el ezt a célt. Mert a szövetkezeti tagok és a kívülálló üzletrésztulajdonosok között olyan antagonisztik us viszonyt teremtettek, amely nyilvánvalóan abból keletkezik, hogy a megtermelt javakat valamilyen formában szét kell osztani. Ennek az antagonisztikus ellentétnek a feloldására több próbálkozás született. Igazán kedvező eredményre egyik sem vezetett. Nyi lvánvaló, hogy a cél teljesen ellentétes. A benn dolgozó tagoknak az érdeke az, hogy a szövetkezet jól működjön, hogy a szövetkezetben megtermelt jövedelmet - a munka arányában - a tagok tegyék el. A kívülálló üzletrésztulajdonosok pedig azt várták, hogy az általuk annak idején vagyonnal támogatott szövetkezetből valamilyen részesedést kapjanak. Ez a probléma akut probléma. Sajnos a kormány által beterjesztett törvényjavaslat ezt nem tudta megoldani, nem is volt hivatott - mint a kormány előterjesztésében az igazságügyminiszter úr akkor elmondta. Azonban tisztán és világosan látni kell: különösen az ipari szövetkezetek területén olyan konfliktushelyzetek adódnak, amelyek a kívülállókat arra ösztönzik, hogy a működő szövetkezetekben olyan gazdasági helyzet alakuljon ki, amely azoknak a mielőbbi megszüntetését eredményezze. Ugyanis ebben az esetben - mint üzletrésztulajdonosok - készpénzes vagyonhoz tudnak jutni. Egyébiránt a külső üzletrésztulajdon azért sem megfelelő forma, mert igazán az üzletrésznek az értéke ma már mélyen alulmúlja a kárpótlási jegyek értékét is - amiről közismert, hogy jelen pillanatban milyen mélyponton van. Ezért Tokár István képviselőtársammal - a szövetkezeti tagság bölcs döntésére bízva - azt az alternatív javaslatot terjesztettük a parlament elé, hogy ahol a tagság döntő része - törvényi előírások vannak rá, hogy minősített hányada - a szövetkezetből gazdasági társasággá kíván alakulni, ennek az átalakulási folyamatnak segítsük a lebonyolítását és ne kössük olyan merev feltételekh ez, mint azt a jelenlegi jogszabály tartalmazza. Végső soron úgy véljük, ezzel a megoldással feloldjuk azt az ellentétet és azt a konfliktushelyzetet, amely a két különböző társadalmi réteg és csoport között adódik. Elérjük azt, hogy a tőkét a szövetkezetb en hatékonyabban lehessen működtetni és ne legyen szétforgácsolt tőke, amely mind a vezetést, mind a tőkekoncentráció következtében létrejövő tőkefelhalmozódást gátolja. S tulajdonképpen kedvez a kívülálló üzletrésztulajdonosoknak is, mert amennyiben a ga zdasági társaság más formáját választják, úgy semmiféle diszkriminatív megkülönböztetésben a gazdasági törvények szabályainál fogva nem részesülhetnek. Tehát úgy érezzük, köszönettel tartozunk országgyűlési képviselőtársaink bölcsességéért, amivel napirend re tűzték ezt a javaslatunkat. Hozzáteszem, ezt másodszor nyújtottuk már be. Nagyon remélem, hogy a vitában ezt támogatni fogják, és azt is remélem, hogy a végső szavazásnál eredményes lesz az előterjesztésünk. Ebben bízva, várom képviselőtársaim aktív és konstruktív hozzáállását. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) :
