Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
23 Köszönöm szépen. Kétperces viszonválaszra kap lehetőséget Bau er Tamás, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Azzal kapcsolatban, amit Kósa Lajos képviselőtársam mondott, az volt a benyomásom, mintha ő nem hallotta volna Orbán Viktor múlt heti beszé dét. Nem akartam önöket terhelni azzal, hogy ezt idézzem. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy nekünk nem abban van a vitánk Orbán Viktorral, hogy az elmúlt hónapok gyakorlatát miképpen értékeli. Azt nem próbáltam védelmembe venni, hiszen ezt nem lehet v édelembe venni. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy Orbán Viktor, aki egy éve meg két éve abban lelte örömét, hogy leszocialistázza az SZDSZt, most abban lelte örömét, hogy lekapitalistázza az SZDSZt. (Szórványos derültség.) Mi azt is elviseltük - meg ezt is elviseljük. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Most soron következik Lányi Zsolt, a Független Kisgazdapárt részéről; őt követi majd Keller László, a Magyar Szocialista Párt részéről. Megadom a szót. LÁNYI ZSOLT (FKGP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt hittem, ma már sorra sem kerülök, mert Bauer képviselőtársam nagyon bőséges, privatizációt dicsőítő rigmusai után túl sokan hozzászóltak. Ezzel most ő igen nag y jelentőséget tulajdoníthat annak, hogy micsoda okos dolgokat mondott, hogy ennyi reagálás volt. Szerintem nem érte meg, mert itt alapvetően egész más a probléma. A privatizációs törvényjavaslat, ami most előttünk van és amiről most beszélgetünk, gyakorla tilag az 1990. évben hozott privatizációs törvény módosítása, javítgatása, de alapvetően a privatizációs törvény a társadalmi igazságtalanságot törvénnyé emelő valami, amely igen messze megy és ellehetetleníti az igazságos tulajdonrendezést Magyarországon. Ez a privatizációs törvény azért rossz, azért elfogadhatatlan, mert egy társadalmi igazságtalanságra épül, és ilyenre nem lehet jó törvényt felépíteni. Miért mondom ezt? Azért mondom, mert a mostani privatizációs stratégiában nagyon diszkréten úgy van fog almazva, hogy "az állam tulajdonába került javak". Nincs ott, hogy milyen módon! (16.40) Egy nyugati ember, aki nem ismeri az itteni ezelőtti viszonyokat, azt képzelheti, hogy az állam megvásárolta magánosoktól a tulajdont, ezért az állami tulajdonba kerü lt, most ezzel sáfárkodik. Most úgy gondolja, mégis inkább eladja ezt a tulajdont, mert megvette, de nem tudja jól működtetni, és akkor inkább megint magánkézbe adja. S ez akkor helyénvaló lenne - csakhogy ez nem így történt! Az én fogalmazásom szerint nem állami tulajdonba kerültek ezek a magántulajdonban lévő javak, hanem ezeket egyszerűen elrabolták a magántulajdonostól... (Közbeszólás a jobb oldalról: Úgy van!) .., és így kerültek állami tulajdonba. Ennek a törvénynek az alapja, a tárgya tehát innen kezd ődik, hogy egy elrabolt tulajdonnal való sáfárkodásról van szó. Ez az alap! Ötven év alatt - a diktatúra alatt - az élet természetesen nem állt meg. Létrehoztunk új értékeket, új beruházásokat végeztünk, felépítettünk különféle objektumokat, és akkor ennek a homályos társadalmi tulajdonnak a fogalmába tartoztak ezek a javak. Kérdezem én, hogy ezeket az értékeket ki hozta létre. Egyértelmű, hogy a magyar társadalom, a magyar munkás hozta létre, az azzal kapcsolatos költségeket pedig a magyar állampolgár fize tte, fizeti és fizetni fogja. Tehát gyakorlatilag azért merem én azt mondani, hogy társadalmi igazságtalanságon alapszik ez a törvény, mert mi lett volna a logikus, mi lett volna az erkölcsös ebben a törvényben? Egészen rossz irányt vett a privatizációs fo lyamat, mert először azokat az embereket kellett volna helyzetbe hozni, akiket
