Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 13 (54. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KISS JÓZSEF (MSZP):
219 néhányan, akiket vonzanak ezek a témák, vagy kitartanak akkor is, ha a társadalombiztosítási, szociálpolitikai témák kerülnek napirendre. Egyetértek nemcsak ellenzéki képviselőtársaim - Selmeczi Gabriella és Semjén Zsolt képviselő úr - megfogalmazásával, hanem miniszter úrnak a kifejezésével is, akik eposzi jelzőket ragasztottak ehhez a '75. évi II. törvényhez, amikor hányatott sorsúnak, vag y állandóan módosítottnak, vagy évente többször módosítottnak nevezték. Elvárásokat is megfogalmaztak ellenzéki képviselőtársaink, és úgy gondolom, erre vissza kell még térni itt, az általános vitában, mert mintha ezek a megfogalmazások túlmennének azon a határon, amit egy törvénymódosítástól el lehetne várni. Ez a bizonyos módosítás, ami Önök előtt fekszik, nem az az új törvény, nem az az egyik új törvény, amiről a kormányprogram szól: ez csak egy szokásos módosítás. Szokásos módosítás, amire azért kell ho gy sor kerüljön, hogy valamilyen módon biztosítható legyen - elsősorban ez a cél - a korábban meghozott jogszabályokkal való összhang, és biztosítható legyen a társadalombiztosítási alapok 1995ös költségvetési egyenlege. Nem teljeskörűen szabályoz, hanem körülhatárolt körben korrekciókat alkalmaz. Igaza volt Semjén Zsolt képviselőtársamnak, amikor azt mondta, hogy ma egyfelől a járulékteher megnyomorítja a gazdálkodókat, ellehetetleníti a kisvállalkozásokat, megdrágítja a hazai termékeket, rontja a verseny képességünket a nemzetközi piacon, másfelől az állandóan deficittel küszködő alapok alacsony szinten tartják a nyújtott szolgáltatásokat, újból megindítják a nyugdíjak relatív értékromlását, pénzügyi hiányukkal rontják az államháztartási mérleg egyensúlyát . Ez mind igaz. Az itt felsoroltakhoz még hozzátenni lehet, és nem elvenni belőlük. Hozzá lehet tenni, hogy csökkenő járulékfizető réteg mellett nő az ellátandók száma, a gazdaság általában is rossz pozíciói mellett nő a fekete- és a szürkegazdaság aránya, amelyek ugyancsak nem vesznek részt a járulékfizetésben. Nem fogja egy új törvény sem megoldani ezeket az ellentmondásokat. Tudom, hogy az ellenzéki képviselők előnyben vannak a kormánypártiakkal szemben, mert tőlük nem várható el az, hogy egy koherens és összefüggő javaslatrendszert tegyenek le az asztalra. De azt hiszem, igazából az ellenzéki felvetések sem mutattak kiutat akkor, amikor ezeknek az ellentmondásoknak a további fokozására tettek javaslatot. Vitathatatlan, hogy az 1975. évi II. törvény nem lehet ma már a magyar jogrendszer büszkesége - talán megalakulásakor sem volt az. Igaznak tartom azt a megállapítást is, hogy bonyolultsága már a jogbiztonságot zavarhatja. Éppen a szünetben beszélgettünk képviselőtársammal arról, hogy nem tudom, egy törvény hatályban tartását mennyiben indokolhatja az, hogy jogász kollégáimat szakvizsgáikon ezzel a törvénnyel szokták volt zaklatni... Legutóbb a múlt héten hallottam éppen, hogy ilyen buktató vizsgakérdés az: évi hány ejtőernyős ugr ás jelent egy kedvezményes évet a nyugdíjba vonuláskor. Merthogy erre egy számmal lehet válaszolni, és ez egy buktató kérdés a jogi szakvizsgán. Azt hiszem, pusztán azért tényleg felesleges védeni ezt a törvényt, mert egy alkalmas vizsgáztató törvény. Van ennek a törvénynek elég baja akkor is, ha nem látunk mögé olyan dolgokat, amik nincsenek benne - és ez különösen érvényes lenne erre a mostani módosító csomagra. Nem érinti a törvény kedvezőtlenebbül - az itt elhangzottakkal szemben - a szakmunkástanulókat , nem érinti hátrányosabban a vállalkozókat. Egyébként az indokolásból is kiderül, hogy a megfogalmazás változott, és alkalmazkodott a korábbi törvényekhez. A vállalkozók esetében eddig a minimálbér 60 százaléka után tudniillik nem járulékot, hanem járulék előleget fizettek a vállalkozók, amit a következő évben ki kellett egészíteni. Most pedig megszűnik ez az utólagos kiegészítési kényszer, és helyette - igaz, hogy nem a minimálbér 60 százaléka, hanem 100 százaléka alapján - valódi járulékot fizetnek. Nem k urtítják a baloldali kormány fiskális mozgatórugói - hogy megint ellenzéki felvetésből idézzek - a magyar munkásbiztosítás kivívott jogait. A járuléktartozások elszámolása egy belső ügy,
