Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 13 (54. szám) - A kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló 1992. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
205 Nagyon kevés eredeti jogosult lehet már, aki igazából rendelkezik kárpótlási jeggyel és még mindig abban bízik, hogy az állam vagyont ad érte. Mert azok vártak ki, azok nem adták el a kárpótlási jegyüket, akik be szeretnék fektetni privatizálandó ál lami vagyonba. Tehát valójában az életjáradéki törvénynek olyan bemutatása, hogy sok százezer kárpótlásra jogosultnak a gondját megoldja, nem helyénvaló. Ezzel tisztában kell lennünk. Azok számára adhat ez a törvény lehetőséget, akiknek a póthatáridő alatt benyújtott igényét bírálják el. Tudomásom szerint az átlagos kárpótlás összege 4050 ezer forint a póthatáridőben beadott kérelmek esetén. Tehát nagyon szép az a törekvés és nagyon szép az az igyekezet, de nem biztos, hogy olyan hatást fog kiváltani, amel yet itt a miniszteri expozé megpróbált a társadalommal érzékeltetni. Ez egy bűntudat kifejeződése, hiszen fél év alatt a kormány semmit nem tett a jegyek értékállóságának megtartása érdekében. Soha nem látott mélységekbe süllyedt a jegynek a tőzsdei árfoly ama. Ezt nem lehet kompenzálni azzal, hogy most megnyitom az életjáradékra váltásnak az ismételt lehetőségét - hiszen ez nem vagyont ad. Engedtessék meg nekem annak a költői kérdésnek a feltevése, hogy valóban kétszer annyit ade ez a kormány, mint amit a korábbi országgyűlés által elfogadott törvény. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Háromszor annyit.) Nem. Hiszen 1994. december 31éig ezek a kárpótlási jegyek kamatoztak. A végső kamatnak az összege, 10 ezer forintos kárpótlási jegyre vetítve, 17 100 forin t. Tehát, aki most váltja be kárpótlási jegyét életjáradékra, annak a 100 ezer forint címletértékű kárpótlási jegye esetében a beszámításra kerülő érték 171 100 forint. Miután '93ban és '94ben az Országgyűlés döntött arról, hogy növelni kell az életjárad ék összegét, ez a növelésekkel együtt körülbelül az 1991. évi XXXI. törvényben meghatározott alapösszegnek a kétszerese lett. Tehát ilyen szemmel kell nézni ezt a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat az 1994. december 31ei kamatozási értékhez igazítja eze ket az összegeket, ami korántsem egy olyan nagymértékű növelés - még ha az Országgyűlés által közben elhatározott emeléseket is figyelembe vesszük , mint ahogy az előterjesztés első olvasatakor a naiv és gyanútlan olvasónak feltűnne. Az összegszerűséget f igyelembe véve sem kerülnek sokkal kedvezőbb helyzetbe a kárpótlásra jogosultak, sőt, nyugodt lélekkel mondhatom - visszautalván a kezdetkezdetén mondottakra: ha ennek a módosításnak az a célja, hogy majd utólag lehessen hivatkozni a gyenge privatizációs k ínálatnál, hogy miért nem az életjáradékot választották, akkor igenis ez a kárpótlásra jogosultaknak a megtévesztése. Ez a kárpótlásra jogosultaknak a becsapása, mert az állam tudatosan elértéktelenítette a kárpótlási jegyüket, az állam hónapok óta tudatos an semmit nem ad nekik, és egy olyan életjáradéki konstrukciót kínál most, amely az adott személy számára egy szerény életjáradékot ad, de ezt nem tudja örökül hagyni utódainak. Az az elvett vagyon pedig, amely a családé volt, amely azt a célt szolgálta, h ogy az utódok könnyebben élhessenek meg, az végképp, teljes egészében semmivé foszlik. Nem tudom értékelni egyébként a törvényjavaslatnak azt a mondatát, hogy hivatalból kell a korábban beadott igények alapján a mostani összeget átszámolni. Kíváncsi leszek , hogy erre a kormány milyen választ tud adni. (16.10) Hisz' aki 1992 decemberében váltotta be a jegyét életjáradékra, annak az alapösszegét a '92. december 31én átadott kárpótlási jegyek összege alapján kellett megállapítani. A mellékletben szereplő össz egek viszont a '94. december 31ei kamat alapján lettek megállapítva, ezért igen furcsa, hogy a hivatalból való megállapítás alapján hogy fogják tudni kiszámolni, most egy '92. december 31ei életjáradéki kérelem szerint milyen összeg jár a kárpótlásra jog osultaknak. A '92. évi XXXI. törvény vitájában Csehák Judit képviselő asszony tolmácsolta a szociális bizottság aggályait. Ezek között ott szerepelt, hogy lesze privatizációs bevétel '95ben, '96ban, '97ben, a költségvetés számára milyen megterhelést je lent ez a fajta kötelezettségvállalás. Vajon a
