Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 24 (74. szám) - A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
2011 A tervezett módosítás álláspontunk szerint részleteiben is több ponton bírálható. A legfontosabb, hogy üdvözöljük azt a szabályozási szánd ékot, amely a kötelező jogi képviseletet kiterjeszti az eddigi körhöz képest a cégeljárás valamennyi körére, azzal, hogy valamennyi bejegyzésköteles adat, jog vagy tény megváltoztatásának bejegyzéséhez jogi képviselő szükségeltetik. Önmagában ez az intézke dés látszólag igen kedvező a jogi képviselők számára, hiszen tömegesen megnöveli az ügyvédek munkalehetőségeit, ugyanakkor a javaslat háttere az indokolás alapján az is, hogy a kötelező jogi képviselet hiánya, másrészről a hiányos vagy bejegyzésre nem alka lmas beadványok a feltétlen elutasítást eredményezik, vagyis a cégbíróság a jogi képviselő útján benyújtott beadványok legfontosabbnak ítélt kellékeinek legkisebb hiányossága esetén sem teszi lehetővé a kérelmező, a jogi képviselő részére az önként vagy fe lhívás alapján megfelelő határidő tűzésével az igazolási kérelem lehetőségét. Ezzel kapcsolatosan, tisztelt Ház, eszembe jut a pártállami időkben funkcionáló egyik igazságügyminiszternek az a tizenkét évvel ezelőtt az ügyvédi kamaránk ünnepi közgyűlésén t ett kijelentése, miszerint "az ügyvéd egyszer sem tévedhet". Én úgy gondolom, hogy ez "az ügyvéd egyszer sem tévedhet" megfogalmazás nem lehet most itt a XX. század végén zsinórmérce, különös tekintettel arra, hogy én emlékszem rá, hogy ugyan az igazságszo lgáltatás szerves része volt a magyar ügyvédség, de azért elég mostohagyermek volt. Jó néhány módosítással kapcsolatos megfogalmazás ezt a csalhatatlansági dogmát sugallja nekem, de erre a későbbiekben majd még vissza kívánok térni. Ennek az intézkedésnek sem a céljaival, sem pedig várható hatásaival nem értünk egyet. Ami a céljait illeti, alapvetően sérti a mindenfajta igazságszolgáltatási eljárásban, így természetesen a cégbírósági eljárásban is érvényesülő azon jogot, amely az eljárás lefolytatásához fűz ődik. Így azt is mondhatnánk, hogy bizonyos értelemben alkotmányellenesnek, de legalábbis nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal is ellentétesnek minősülhet. Ez ugyanis természetszerűleg azt jelenti, hogy a fél vagy a jogi képviselő esetleg vétlen mulaszt ása az eljárás lefolytatásához való jogot sem teszi lehetővé, illetve a hiányok pótlásával lefolytathatóvá. A gyakorlatban pedig azért nem értünk egyet a tervezett intézkedéssel, mert ez nem fogja meggyorsítani a cégeljárásokat, mert természetszerűen az il yen módon elutasított kérelmeket ismét be fogják nyújtani, tehát nem csökkenteni, hanem növelni fogják az eljárások számát, a cégeljárások időtartamát, hiszen ugyanazzal az üggyel kétszer kell foglalkoznia a cégbíróságnak. Az előterjesztő nem vette figyele mbe a jogszabály 25. § (1) bekezdését, nevezetesen: ha e törvényből és a cégbíróság nem peres jellegéből más nem következik, a cégnyilvántartás és a cégek törvényességi felügyelete során a polgári perrendtartás szabályait megfelelően alkalmazni kell. Nézet em szerint itt felmerül a polgári perrendtartás 132. § (1) bekezdésének azon rendelkezése, miszerint az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belüli ismételt beadás fenntartja az eredeti beadáshoz fűződő joghatályokat. E körben felm erül, hogy ki lesz az az ügyvéd, aki könnyű szívvel elvállalja egy társasági szerződés módosítását vagy nagy alaptőkéjű kft. bejegyzését, ha esetlegesen bármilyen taxációban szereplő kellékhiány esetén a beadvány elutasításra kerül, és nyilvánvaló, hogy a jogi képviselőnek kell az illetéket és a közzétételi díjat megtéríteni. Ezzel kapcsolatosan szeretnék visszautalni ismételten a Pp. 132. § (1) bekezdésére, mert jogi álláspontom nem osztja azokat a kósza híreket, ami az ügyvédtársadalom körében elterjedt - és nem tudom, majd az államtitkár asszony erre reflektálni foge , hogy nem fogja elveszteni álláspontom szerint még az elutasítás esetén sem, sem a közzétételi díjat, sem pedig az illetéket az, akinek elutasították a kérelmét, mert nem volt meg valamily en kelléke. (17.50) Ami a taxációt illeti, hadd tegyek még egy lírai kitérőt. Nem osztom a kimerítő felsorolásban például azt a megállapítást, hogy három példányban társasági szerződést kell csatolni. Talán majd utalni kellene arra, hogy milyen társasági s zerződést kell csatolni. A Gt.nek megfelelő társasági szerződést? Mert ilyen alapon valaki egy hevenyészett társasági szerződést benyújt három
