Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 24 (74. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvény hatálybalépéséig szükséges egyes rendelkezésekről, valamint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról rendelkező 1994. évi C... - Határozathozatal a környezet védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP):
2004 - és nem is kívánunk - a bizonyítékok királynője, a beismerő vallomás egyedüli bizonyítékként való értékelése irányába. A nyomozás során föl kell deríteni, fel kell tárni mindazon bizonyít ékokat, amelyek a bűnösség ellen vagy mellett szólnak. Ezt a bíróság értékeli a tárgyalásmellőzéses eljárásban is. Semmiféle sérelem nem éri a jogrendet és az alkotmányosságot, ha az egyszerű ténybeli és jogi megítélésű ügyekben egy első körben nem tart tá rgyalást a bíróság. Statisztikai adatok egyébként vannak a tárgyalás tartásának folytatásáról és következményeiről. Ebben nem mindig ugyanazok az ítéletek születnek, mint ami az alapeljárásban. Én úgy gondolom, ha bármily nehéz is meggyőzni önöket arról, h ogy ez az eljárásimódbővítés alkotmányos és helyes, mégis tennénk erre kísérletet. Remélem, a vita további szakaszában ez a meggyőzés sikerülni fog. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Rubovsz ky György képviselőtársunknak, KDNP. (16.50) DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Torgyán képviselő úr előbbi felszólalásából kikeveredett vita tulajdonképpen valamennyi kérdést érinti. É n elismerem azt, hogy az ismétlés a tudás anyja, de nem fogom ezeket elismételni. Engedjék meg, hogy egyetlen olyan kérdéssel foglalkozzam, ami a büntetőeljárásjogi törvény módosításával egy alapvető furcsaságot eredményez. A Kereszténydemokrata Néppárt e lfogadja azt, hogy a mai helyzeten változtatni kell, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy az eljárás gyorsítható legyen. Igen ám, de tisztelettel kérem, nézzük meg a törvénytervezet 2. §át, amely nem arról szól, hogy gyorsítjuk az eljárást, ha nem arról szól, hogy a ma hatályos jogszabály tarthatatlan határidőket tartalmaz. Ezeket a tarthatatlan határidőket hosszabbítja meg most a törvény; a hatályos jogszabály 8 napos határidejét 15 napra, a 15 napos határidőt 30 napra. Nem tartom ezt lényegesn ek, csupán azért kívánok erre kitérni, mert ez a pont ad lehetőséget arra, hogy olyan kérdést is felvessünk, amely nem szerepel a kormány előterjesztésében. Megítélésünk szerint a büntetőeljárás aránytalan elhúzódása terén igen komoly előbbrelépés lett vol na a dr. Bócz Endre által már 1991 óta kifogásolt, óvadék ellenében való szabadlábra helyezés bevezetése. Ha nem lenne a törvényjavaslat 2. §a, mindezt nem mertem volna szóba hozni, tekintettel arra, hogy a módosítás nem terjed ki rá. Ez egy olyan kérdés, amellyel minden további nélkül nagyon sok hátrányos helyzetet lehetett volna megoldani. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy egy huszonkét éves, többször módosított törvényről van szó - ez is most a nem tudom hányadik büntetőeljárásjogi novella , te hát, legalábbis legjobb tudomásom szerint gyakorlatilag egy kodifikációs eljárás során került sor erre a - ha szabad így mondani - bizonyos fokig tűzoltó módon történő módosításra. Engedjék meg, hogy erről a helyről azért egy gondolattal tovább folytassam az előző vitát. Az előző vita során Hack Péter bizottsági elnök úr arra hivatkozott, hogy a mostani törvénytervezet leglényegesebb része az, hogy a garanciák megóvása mellett az eljárást gyorsítsa. Tisztelt Országgyűlés, a most előterjesztett törvényjavasl at 4. §a - meggyőződésem szerint - az egyik leglényegesebb büntetőeljárásjogi alapelvet, a közvetlenség alapelvét tiporja lábbal. Már eleve elég furcsa az, hogy az a büntetőtanács, amelynek azonos szavazati joggal rendelkező három bírája van, az egy bíró , a tanácsvezető bíró jelenlétét megköveteli és a közvetlenség elvét elfelejti a hat hónapon belül esetleg kicserélésre vagy eltávozásra került ülnökbírókkal szemben. Ilyen körülmények között nagyon furcsa magának a Be.nek az a szakasza is, amely a hatály on kívül helyezésnél azt mondja, hogy hatályon kívül kell helyezni azt az ügyet, ahol az ítélet meghozatalában
