Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - Ceslovas Jursenas, a Litván Parlament elnöke és kísérete köszöntése - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP):
1946 Köszönöm, elnök asszony. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdaságpolitikában a tervezett szigorító intézkedések, lényegében valós jövőkép megrajzolása nélkül, az alábbi következtetéseken alapulnak. Az 1993. és '94. évi kedvező gazdasági folyamatok ellenére az ország gazdasági helyzete válságos. Az 1993ban megindult növekedésre nem lehet alapozni, mert az igen súlyo s belső és külső egyensúlyvesztéssel párosult, s ha ez az egyensúlyvesztés tovább folytatódik, végveszélybe kerülhet az egész nemzetgazdaság. A belső és külső egyensúlyvesztést elsődlegesen a fogyasztás és a költségvetési államháztartási kiadások túlzott m értékű növekedése idézte elő. (13.00) Lényegében pénzügyminiszter úr ma ezt az expozéjában megerősítette. Mindezekből következően magától értetődő az a stabilizációs program, amely a megbomlott egyensúly helyreállítását tekinti elsődleges céljának és a fog yasztás, valamint a költségvetési kiadások mérséklésére irányul. E visszafogásban 1995 és '96 a kulcsévek, ezekben kell a program értelmében megteremteni azt a remélt gazdasági alapot, amelyen 1997ben a kibontakozás megteremthető, legalábbis megindítható. Mindezek biztosítására az 1995. évi költségvetésben elfogadott makroközgazdasági feltételek a következők szerint változnak: a GDP stagnál, a fizetési mérleg hiánya 2,5 milliárd dollár lesz, az export volumene 1011 százalékkal bővül, az import változatlan marad, saját számításaim szerint mintegy 3 százalékos külpiaci áremelkedést feltételezve. Ez azt jelenti lefordítva, hogy 1111,5 milliárd dolláros kivitelre és maximum 13,514 milliárd dollár értékű behozatalra kerülhet sor. Az egyéni fogyasztás 6 százal ékkal csökken, a beruházások volumene emelkedik, 510 százalék vagy inkább 610 százalék körüli értékkel nő, a költségvetési deficit a tervezett intézkedések hatására pedig mintegy 170 milliárd forint értékkel javulhat. Mindezek előrebocsátása után úgy his zem, célszerű megvizsgálni, mennyire helytálló a gazdaság ilyen értelmű helyzetértékelése, és tarthatóke az előbbiekben összefoglalt makrogazdasági adatok. Ha visszatekintünk a mögöttünk álló négyöt gazdasági évre, azt látjuk, hogy 1990 és '95 között a b első pénzügyi egyensúly ugyan megnyugtatónak volt tekinthető, de úgy hiszem, az elhangzottakból is világosan látszik, hogy senki nem tudja azt a konzekvenciát levonni, hogy a gazdaságban minden rendben lett volna. Itt kapcsolódnék ahhoz, amit már Pál Lászl ó miniszter úr is említett, hiszen ezen időszak alatt drasztikusan romlott a magyar gazdaság teljesítőképessége; ekkor jelent meg a 12 százalék fölötti munkanélküliség, komoly mértékben jelen volt az infláció, összeomlottak működőképesnek hitt keleti piaca ink, de tisztelt képviselőtársaim, úgy hiszem, ez nem 1990nek és '91nek az eredménye. Számosan elismerték önök közül is, hogy ez meghatározóan a megelőző évek, évtizedek elrontott gazdaságpolitikájának a következménye, s ezek - legalábbis az én megítélés em szerint - legalább akkora egyensúlyvesztést jelentenek, mint a 3,5 vagy a 3,9 milliárd dolláros mérleghiányok. Azt hiszem, azt kell tehát megfogalmazni, hogy nem önmagában az egyensúlyvesztés az eredendő baj, hanem az, ami a dolgok hátterében van, a mag yar gazdaság elmúlt évekbeli és sajnálatosan a mai napon is érvényesülő alapvető elmaradottsága a modern gazdaságoktól; elsősorban a még ma is túlsúlyban lévő rossz technológiai, rossz műszaki feltételekkel előállított, rossz hatékonyságú, eladhatatlan vag y rossz feltételekkel eladható, versenyképtelen termékek és az e termékeket előállító szektor, amelyik ráadásul még strukturális válsággal is terhelt. Azaz a termelőszféra veszteségei és az elszabaduló kamatterhek azok, amelyek a közeljövőben a fő gondot f ogják jelenteni, nem pedig a fogyasztás növelése. Pénzügyminiszter úr ma már engedékenyebb volt itt, ezen a területen.
