Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - Ceslovas Jursenas, a Litván Parlament elnöke és kísérete köszöntése - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - PÁL LÁSZLÓ ipari és kereskedelmi miniszter:
1941 Másodszor: az ígéretekkel kapcsolatban, az t hiszem, nekünk is lehetne erről az oldalról kérdeznivalónk, hogy miért nem kezdődött meg a társadalombiztosítás alapjainak a konszolidációja, miért nem indult el az 1991. évi nyugdíjreformmal kapcsolatos országgyűlési határozat végrehajtása, de inkább ne m sorolom ezeket. Végül azt is szeretném megjegyezni, hogy a stabilizációs csomagban, tisztelt képviselőtársaim, alig akad olyan javaslat, amelyről a kormányprogramban és az azóta eltelt nyolc hónapban ne esett volna szó. Emlékezzenek csak, hogy már tavaly nyáron folytak viták az egységes fix összegű gyermektámogatási rendszer bevezetéséről, és az egyeztetések hónapok óta zajlanak a kórházak szerkezetének átalakításáról. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Kétperces idő keretben megadom a szót Orbán Viktornak, a Fidesz képviselőcsoportja részéről. DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azért kértem szót, mert a Magyar Köztársaság miniszterelnöke súlyos dolgokat közölt velünk - súlyosabbakat, mint azt első látásra talán sokan gondolnák , elsősorban az ország nemzetközi függésével kapcsolatosan. Mielőtt azonban erre kitérnék, két megjegyzést szeretnék tenni. Az első, hogy mi partnerek vagyunk a feketegazdaság elleni küzdelemben, de emlékeztetem a minisztere lnök urat, hogy az elmúlt évi költségvetési vitában - amely az erre az évre szóló költségvetés - beadott indítványainkat, amelyek ezt célozták - például az APEH, valamint a Vám- és Pénzügyőrség költségvetésének a megemelését , önök leszavazták, s most önö k akarják saját erőből ugyanezt megoldani. Nem kellene a Fidesztől, az ellenzéktől érkező indítványokat reflexből elutasítani! A második megjegyzésem az lenne, hogy sajnálatosnak tartom - bár az őszinteség kétségtelenül dicséretes , hogy a miniszterelnök úr bevallotta: a mostani, stabilizációsnak mondott csomag mögött nincs semmifajta hosszabb távú elképzelés. Az államháztartási reformról fogalma sincs a kormánynak, ha jól értettem a miniszterelnök úr szavát, mert majd hosszú évek múltá n valamikor megtudjuk, hogy az miféle is lesz. Végezetül pedig azt szeretném mondani, hogy az a kormány, amelynek nincs saját gazdaságpolitikai stratégiája és nem azt képviseli a nemzetközi pénzügyi szervezetek előtt, hanem arra vár, hogy onnan kap recepte ket, és az onnan érkező akaratokat hajtja végre, az mindig kiszolgáltatja magát is és az országot is a nemzetközi nyomásnak. Nyomás, függés kétségtelenül van. De nem mindegy, hogy egy miniszterelnök úgy járe el, mintha az IMF nevezte volna ki Magyarország élére, vagy úgy, mintha mi választottuk volna meg - mármint a választók egy része - annak érdekében, hogy a mi érdekeinket képviselje az IMFfel szemben. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.) (12.40) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszön öm. Szintén kétperces időkeretben megadom a szót Pál László ipari és kereskedelmi miniszternek. PÁL LÁSZLÓ ipari és kereskedelmi miniszter : Köszönöm szépen, elnök asszony. Két rövid megjegyzést szeretnék tenni. Szabó Iván említette, hogy más léptékben gond olkodik az ellenzék, mint a kormánykoalíció. Beszélt az 50 milliárd kontra 100 millió forintról. Szeretném megemlíteni, hogy van egy harmadik lépték is. Ha nem esik vissza az ország gazdasága körülbelül 20 százalékkal, akkor ma ezer milliárddal többet tudn ánk elosztani. Erről a léptékről indulunk, ezer milliárddal mélyebbről - nem mi: az ország. (Közbeszólások az MDF padsoraiból: Mihez képest?) Mondjuk, 1989hez képest.
