Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - Dasdordzsin Demberelceren, a Mongol Köztársaság főbírája és kísérete köszöntése - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
1921 közgazdasági szabályozók ereje révén. Ebből a finanszírozási reformból előrefelé v an a kimenekedés útja, nem hátrafelé, a kézi vezérlés irányába. Hallani most azt a megtévesztő állítást, hogy minden, most megtervezett lépést már az előző kormány idejében meg kellett volna tenni, csak akkor ezt nem merték. Annyi igaz ebből, hogy a most f elsorolt, felvetett szociálpolitikai ötletek mindegyikével találkoztunk pénzügyminisztériumi előterjesztések formájában. Ezeket akkor silányságuk miatt sikerült visszavetni. Félő, hogy a kormánypárti többség most a vak ló bátorságával törvényerőre emeli a selejtet. Ha azt mondjuk, nem méltányos, hogy a bankigazgató vagy a miniszter gyereke családi pótlékot kapjon, nem tiltakozom, miniszter úr. Talán úgy is fogalmazhatom, hogy egyet is értek. De a részletekben van ám az ördög elrejtve! Bevezetünk egy határér téket. Mindegy, hol van az a határ. A határértéken lévő családok sajátos módon reagálnak, jövedelemeltitkolással, hiszen évi tízezer forint jövedelememelkedéssel évi százezret is lehet veszteni adott esetben. Persze, hogy el fogja titkolni a jövedelmét. Va gy válással reagál, mint annak idején a rossz emlékű ingatlankorlátozások idején. Csodálatos ötletekkel találkozunk ebben a csomagban, például halott művészek szerzői díja után fizetett társadalombiztosítási járulékkal. Kellenek a többletbevételek, mert a helyettes államtitkári kar akár 25 százalékkal meg kívánja növelni a karcsúbb államigazgatásban érdekelt vezetést. A tervezet megszüntetni javasolja a várandósági pótlékot. Helyette ugyan bevezet valamit félpénzért, de a várandósági pótlék szegénynek, gazd agnak egyaránt jár, most szegénytől, gazdagtól egyaránt elveszik. Nem minden elvétel csak a gazdagokra irányul. A legnagyobb bajt abban látom, hogy a szociálpolitika átalakítása során a kormány nem számol azzal, hogy a szociálpolitikai ellátó rendszerek a világ minden országában bajban vannak. Persze, hogy tapsolnak a nyugati szakértők, saját kínjaikat érzik a mi kínjainkban. Mások ezek a kínok. Részben mások. De részben azonosak. S a kínok mögött lévő azonosság például a szociálpolitikai rendszerek feszült ségpontjaiban a demográfiai elem. Az a deficit, ami a létező emberanyag deficitje. Ilyenkor nem a gyermekellátások visszafogásában, legfeljebb ésszerű átalakításában kell keresni a kitörési pontokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyi példa legyen elég arra, hogy azt állítsam: szakszerűtlen, végiggondolatlan és durva hibákkal teli az az anyag, amelyet ismerünk. Ne próbálják a szavaimat félreértelmezni. Nem az egyensúly javítása ellen, nem a modernizáció ellen, nem az államháztartás reformja ellen, hanem a jel enleg beterjesztett forma elemeinek szakszerűtlensége ellen szólok. Évekig hallottuk azt is, hogy az előző kormányok szociálisan érzéketlenek voltak, s az általuk fenntartott szociális védőháló lyukas és folyton gyengül. Most azt halljuk, hogy bőséges ellá tásokat vezettünk be, amelyek nem tarthatók. Kérem, az állítások közül az egyik vagy mindkettő hamis. Az ésszerűsítések sorozata a szociálpolitikai törvény keretei között annak idején megkezdődött. Most az akkor bevezetett ellátásokban is pusztításokat ter veznek. El kell most döntenünk, hogy ez a kormány beletartozike azon kormányok sorába, amelyeket Dessewffy József úgy emlegetett, hogy ezen kormányok hasonlítanak az andalúziai kecskék szarvára. Dessewffy József Dessewffy Aurél atyja volt egyébként, s az andalúziai kecskék szarva pedig kemény, tekervényes és üres. A most hozott intézkedések kemények, kemény érdekeket sértenek, tekervényesek, mert azt a látszatot keltik, hogy megoldják a tényleges meglévő problémákat. De, mint említettem például a demográfi ai ügyek kapcsán, erre sajnos nem számíthatunk. Nem készültek el az intézkedésekhez tartozó hatástani vizsgálatok, nem lehet tudni, mit, miért és mennyire kell megváltoztatni. A gyermekellátásokhoz való viszony miatt olyan helyzet áll elő, mint amikor a ve tőburgonyából főzik a paprikás krumplit: ideiglenesen jól lehet lakni vele, de hosszú távon ez sajnos a pusztulásba megy. Rászorultsági elvről beszélünk, miközben nem nyúlunk hozzá a személyijövedelemadó azon visszásságaihoz, hogy a legjobban kereső réteg évi 48, majdnem 50 ezer forint támogatásban részesül, a legszegényebbek viszont semmilyen támogatásban. Ezen személyi jövedelemadórendszer vesztesége mellett eltörpül az, amit a családi pótlékon be lehet hozni.
