Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
1905 legszegényebbek rovására kívánja gyarapítani őket a kormány. Ezt elfogadni nem lehet - ez ugyanis egyszerűen hazugság, nem lehet más kifejezést erre használni. A tervezett intézkedésekre, mint azt az elmúlt hetekben tapasztalhattuk, sok ember úgy rea gál, hogy tudja, szükség van arra, hogy az ország gazdaságát stabilizáljuk. Az emberek jelentős része azt mondja, hogy a másokat érintő intézkedések többnyire helyesek vagy legalábbis elfogadhatóak a kényszerhelyzetben, csak éppen az őket érintő intézkedés eket nem tudják elfogadni, mármint a személy szerint őket érintő intézkedéseket nem helyeslik. És persze minden kormány tudja és minden kormány számít arra, hogy olyan tüntetés igen ritkán szokott előfordulni, amikor az emberek azért mennek ki az utcára va gy azért sztrájkolnak, hogy a másokat érintő megpróbáltatásokat támogassák. (9.40) Az emberek többnyire azért szoktak tiltakozni, hogy a meglévő jogosítványaik elvonása ellen tiltakozzanak, vagy önmaguk számára érthető módon próbáljanak előnyöket szerezni. Lelkesen támogatja Magyarországon mindenki a feketegazdaság megszüntetésének kívánságát, követelményét általában. De mindannyian tudjuk, akármelyik részén ülünk is a parlamentnek, hogy amikor az adózást kikerülve lehet bért kapni, amikor a feketepiacról l ehet olcsón vásárolni, amikor általában át lehet verni az államot, akkor természetesen mindenki más stratégiát fogalmaz meg, más stratégiát követ, mint akkor, amikor elvi nyilatkozatot kell tenni a feketegazdaság ügyében. Tudjuk - ennek magyarázatát is tud juk , hogy az állampolgárok döntő többsége az elmúlt évtizedekben megtanulta azt, hogy egyéni stratégiára próbálja építeni a saját boldogulását. Az egyéni stratégia többnyire a közös kassza rovására megy. Ördögi kör alakult ki, amit meglehetősen nehéz szé trombolni. Az előző kormánynak sem sikerült. Ez a kormány eddig ebben az ügyben nem mutatkozott sikeresnek, de szándéka, hogy lépjen ez ügyben. Az ördögi kör úgy néz ki, hogy az államot átverni dicsőség Magyarországon, és ennek jogalapja és nagyon sokat ha ngoztatott érve az, hogy addig, ameddig olyan magasak az adók, amilyenek, ameddig olyan nagy a tbjárulék, amilyen, mért kellene az állampolgárnak az állam érdekeire figyelemmel lenni? Az állam, a költségvetés viszont ebben a helyzetben úgy gondolkodik, ho gy amíg a jövedelmek nagyobb része kikerüli vagy jelentős része kikerüli az adót, a tbt sokan nem fizetik be, az állam kénytelen a bevételeit magas adókkal, magas tbjárulékkal biztosítani, hiszen kötelességei adottak. Követelni természetesen mindenki csa k a közös kasszából, az államból követel ma is. Tisztelt Képviselőtársak! A legtöbb ember számára, aki a március 12ei kormánycsomaggal magánemberként foglalkozik, az államháztartás, a külkereskedelem mérlege és más ilyen kifejezések elvont dolgot jelenten ek. Hétköznapi értelemben nem tudnak ezzel a dologgal mit kezdeni. Nem is nagyon érdekli őket. Annyit hallották már ezeket a kifejezéseket, hogy nem foglalkoznak ezzel. Érthető módon - és azt hiszem, ezt minden politikusnak, minden képviselőnek tudnia kell - az emberek a saját helyzetük alapján ítélik meg a világot és nem a költségvetés vagy az államháztartás helyzete alapján. Erre - mármint saját helyzetükre - épül a felháborodásuk. Az emberek általában azon nem szoktak fölháborodni, hogy milyen a költségv etés helyzete. Ha tehát tiltakoznak az emberek, ha úgy ítélik meg saját helyzetük alapján, hogy nehéz helyzetbe kerülnek, akkor mit kell a kormánynak tenni? A kormánynak ebből azt a következtetést kell levonni, amit Balsai képviselőtársam itt súg nekem seg ítségként, de amit ő soha nem fogadott el. Tudniillik ő azt mondja, hogy le kell mondania a kormánynak. Nem emlékszem rá, hogy a mi ilyen súgásunkat elfogadta volna. (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Mit kell a kormányn ak tenni, amikor látja, hogy a tervezett intézkedései sokakban felháborodást keltenek, és természetesen sokan nem fogadják lelkesen, hogy kevesebb jut nekik, mint ami eddig jutott? Ha azt a következtetést vonnánk le, hogy semmit nem kell tenni, az valóban nemzetrontás lenne. Mert a kormánynak tudnia kell, még akkor is, ha ez állampolgári érdekeket sért, hogy ha nem cselekszik, akkor mi a következménye, hogyan érinti ez