Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter:
1902 tőkebevitelt jelent, aminek eredményeképpen ki tudják váltani a legdrágá bb hiteleket, illetve el tudnak indulni egy fenntartható növekedés útján. A másik fontos szempont az, hogy ma Magyarországon valóban ezek a vállalatok kínálják a legfontosabb befektetési lehetőségeket a külföldi tőke számára. Gyakorlatilag amellett, hogy M agyarországon most már több mint 18 000 vegyesvállalat van, több mint 9 milliárd dollár külföldi működőtőkebefektetés - ehhez még nyugodtan hozzáadhatunk másfélkét milliárd úgynevezett portfólióbefektetést, pénzügyi befektetést , de ez még mind nem elég ahhoz, hogy a magyar gazdaság elindulhasson annak a bizonyos fenntartható gazdasági növekedésnek az útján, amely gazdasági növekedésnek a másik oldalról éppen a költségvetési kiadások lefaragásával próbálunk helyet biztosítani. Egyik oldalról nyilvánvalóa n az kedvező, hogy ezek a megtakarítások lehetőséget teremtenek a növekedésre, másik oldalról nyilvánvaló, hogy ezt a növekedést ki kell használni. És ezt a növekedést csak akkor lehet kihasználni, hogyha nem pusztán hitelek felhasználásával lehet ezt a nö vekedést beindítani. Nos, erre szolgálna pontosan a privatizáció, amely privatizáció - úgy gondolom - nem egyszerűen ennek a 150 milliárdos bevételnek az elérését tenné lehetővé, hanem ennek többszöröse értékű működőtőkebefektetést eredményezne a szóban f orgó szektorokban. Ilyen körülmények között a kormánynak most a stabilizációs intézkedések meghozatala és az Országgyűlés általi elfogadása mellett valóban az egyik legfontosabb feladata a privatizáció, amelyre - ha úgy tetszik - mindannyiunk figyelmét sze retném fölhívni. Röviden még arról szeretnék beszélni - ami szintén nagyon nagy vita tárgya , hogy vajon ez az intézkedéscsomag, ami most a tisztelt Ház előtt van, vajon mennyire növekedésbarát. Hát egyrészt látható, hogy önmagában az is a növekedést szol gálja, ha alacsonyabb a költségvetési deficit, mert kisebb költségvetési deficit esetén, minden egyéb tényezőt változatlannak feltételezve, a megtakarítások egyre nagyobb hányada csatornázható át a vállalati szektorba, amely vállalati szektor ezeket felhas ználva nagyobb növekedési potenciállal fog tudni fejlődni. Más oldalról viszont azt is fontosnak tartom, hogy a monetáris intézkedések is nem pusztán megszorító jellegűek - elsősorban pénzügyi megszorító jellegűek , hanem a másik oldalról igenis ugyanazok az intézkedések - s nem más intézkedések, hanem ugyanazok az intézkedések - növekedésösztönző jellegűek is. Az már közhely - ezt nem nagyon érdemes bizonygatni , hogy a leértékelés önmagában miért növeli az exportot. Hiszen itt nyilvánvalóan arról van sz ó, hogy az exportáló vállalatok forintban számolva, a leértékelés mértékével arányos bevételnövekedést tudnak realizálni. Nyilvánvaló, ennek egy részét elviszi az importköltségek növekedése, de tudjuk jól, hogy ez csak abban az esetben viszi el igazán a be vételi oldalon szerzett előnyöket, ha és amennyiben az importköltségek ugyanolyan mértékben növekednek, mint amilyen mértékben a leértékelésből ez egy az egyben következhetne. Vagyis abban az esetben tevődik át egy az egyben inflációba a leértékelés import oldali hatása, ha és amennyiben a belföldi keresletet nem lehet korlátozni. Márpedig a kormány csomagjának igenis integráns része az is, hogy a belföldi keresletet korlátozni tartjuk szükségesnek. Korlátozni tartjuk szükségesnek éppen azért, hogy az erőfor rások a belföldi szektorokból inkább azokba a növekedési potenciállal bíró ágazatokba menjenek, amelyek igenis ki tudják használni ezt a nyugateurópai, amerikai konjunktúrát, aminek eredményeképpen sokkal nagyobb export bonyolítható le, mint amekkorát kor ábban feltételezni lehetett. A másik oldalról nagyon fontos az is, hogy bejelentettünk két olyan monetáris lépést, amely - mind a kettő - növekedésbarát és egyszerre inflációfékező. Az egyik a vámpótlék, a másik pedig a csúszó leértékelő árfolyampolitika . A vámpótlék abból a szempontból fontos, hogy a vámpótlék bevezetésével gyakorlatilag az elkövetkezendő két évre egy előre jól kiszámítható és kalkulálható versenyelőnyt biztosítottunk azoknak a hazai termelőágazatoknak, amelyek akár a hazai piacra, akár
