Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XLIV. ülésszakán, 1989. december 15-én elfogadott Második Fakultatív Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája • 4956 - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TÓTH PÁL, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
153 Ennél a pontnál tulajdonképpen be is fejezhetném a törvényjavaslat indokolását. Azonban néhány mondatot még hozzá kell fűznöm tisztelt képviselőtársaim, mert a magyar közvélemény jelentős részében félelem él a halálbüntetés eltörlésével kapcsolatosan. Attól tartanak - és ez számos akcióban kifejezésre jut , hogy a halálbüntetés eltörlése serkentőleg hat a brutális és bestiális bűncselekmények elkövetői számára. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen ez az alkalom nem arra való, hogy a halálbüntetés mibenlétéről az Országgyűlés vitát folytasson, hiszen erre alkotmányos és nemzetközi kötelezettségeink már világ osan és egyértelműen irányt mutattak. Ugyanakkor szeretném megerősíteni, hogy terveink között szerepel a büntető törvénykönyv büntetési rendszerének áttekintése. Egyértelmű törekvésünk, hogy az állampolgárok világos garanciát kapjanak arra, hogy az ilyen b űncselekmények elkövetői tettüket még egyszer nem ismételhetik meg. Kérem a tisztelt Házat, mindezek figyelembevételével szíveskedjen támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is megköszönöm. Megad om a szót Tóth Pálnak, az emberi jogi bizottság előadójának. TÓTH PÁL , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bizottságunk, miután meghallgatta az előterjesztő képviselőjének tájéko ztatóját a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya Második Fakultatív Jegyzőkönyvének kihirdetését kezdeményező T/355. számú törvényjavaslatról, egyhangúlag és vita nélkül támogatta, támogatásáról biztosította az előterjesztést, és azt általá nos vitára alkalmasnak ítélte. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint mondtam, vita nem volt, de volt vélemény és volt eszmecsere. Éppen úgy, ahogyan a közvéleményt, az embereket - ahogy azt a miniszter úr expozéjában is érintette - foglalkoztatja ez a kérdés, mi ndaz, ami a halálbüntetés eltörlése körül szerveződött. (17.00) Mert foglalkoztat bennünket, állampolgárokat, hiszen a hírekben és a saját megélt tapasztalataink nyomán nap mint nap szembesülni kényszerülünk nagyon csú nya - nem akarom megismételni miniszter úr szóhasználatát , bestiális bűncselekményekkel és az erőszakkal. Az a vélemény fogalmazódott meg a bizottságban, hogy jelenleg Magyarországon a súlyos bűncselekményekre nyitva álló törvényi büntetési tarifák nem m egfelelően szigorúak ahhoz, hogy valamilyen hatásuk legyen vagy hogy garanciákkal szolgáljanak - amint azt miniszter úr szintén megjegyezte expozéjában - ahhoz, hogy a súlyos bűncselekmények elkövetőinek ne legyen módjuk megismételni gaztetteiket. Nemcsak a bizottságban, de tudtommal jogász körökben is nagyon határozottan fogalmazódik meg az igény, hogy igenis növelni kell többek között a határozott tartalmú büntetési keretet az ilyen súlyos, életellenes bűncselekményekkel kapcsolatosan, meg kell vizsgálni a de facto életfogytiglani büntetés kiszabásának lehetőségét és így tovább. Ezért örömmel üdvözlöm és üdvözöljük miniszter úrnak azt a közlését, amelyet most az expozéjában tett, hogy folyamatban van az Igazságügyi Minisztériumban a Btk. büntetésekre vonat kozó passzusainak a felülvizsgálata. Mondandómat egy idézettel szeretném befejezni a tárgykörben. A közelmúltban olvastam egy interjút, amely a hazai abolíciós mozgalom egyik reprezentánsával, Horváth professzor úrral készült. Nem állítom, hogy szó szerint idézem, de azt gondolom, ez az idézet nagyon tanulságos lehet ebben a jelenlegi közállapotban, amely a halálbüntetés körül, illetve a közvélekedésben kialakult. Professzor úr azt mondta, azt a közhangulatot, amely a halálbüntetés visszaállításában látja a megoldást, vissza lehetne fordítani. Az állampolgároknak joguk van ugyanis azt követelni a kormányzó pártoktól, a hatalomtól, a mindenkori kormánytól, az országgyűléstől, egyszóval
