Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - Dr. Varga László (KDNP) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "A Nemzeti Színház felépítése" címmel - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
140 hirtelen elindították, majd leállították. Tehát ha az építésről beszélünk, úgy gondolom, nagyon fontos az, hogy kiszámítható döntéseink legyenek. Tehát a koncepció ról mit tudok mondani? Valóban, a minisztérium munkatársaiból létrejött egy olyan bizottság, amely első lépésben megvizsgálta azt, hogy gazdaságilag megvalósíthatóe a terv. Szeretném elmondani azt, hogy körülbelül mai árakon, az ő kalkulációjuk szerint 1418 milliárd forintot emésztene fel az a terv, amit annak idején tervként fogadtak el és az Erzsébet téren lenne felépíthető. Nyilvánvalóan a jelen helyzetben ezt nem képes elviselni az ország, nem tudja miből fizetni, tehát a tervet át kell gondolnunk. Úg yhogy most ez a bizottság azon dolgozik, hogy próbáljuk meg redukálni ezt a tervet, próbáljuk elfogadhatóvá, kivitelezhetővé tenni. Azon túl egy másfajta bizottságra is szükség van, és ezért összehívtunk február végére egy olyan tanácskozást, amelyen a Nem zeti Színháznak a jellegéről, jövőjéről szeretnénk megkérdezni a színházi szakembereket, illetve a Nemzeti Színház iránt elkötelezett művészeket és másokat is, kicsit a nemzetközi környezetbe is belehelyezve, hogy milyen példák vannak szerte a világon arra , hogyan működik egy nemzeti színház. Tehát ez a helyzet, és így halad előre a munka, és remélhetőleg ennek eredményeként egyfelől kiformálódik egy reálisan elképzelhető megoldás, hogy mi lesz az építkezéssel, másfelől pedig egy koncepcionális elképzelés, hogy mi lesz magával a Nemzeti Színházzal a későbbiekben, mint koncepcióval. Végezetül pedig az alapkőre, alapkőletételre vonatkozóan, amit a képviselő úr megkérdezett, annyit tudok mondani, hogy én magam is rendkívül örülnék annak, amit javasolt, hogyha 1 996ban le lehetne tenni az alapkövet, de úgy érzem, hogy ez nem valószínű, hogy teljesülni fog, tekintettel az előbb elmondott költségekre. Én úgy érzem, ahogy képviselő úr szavaiból is kitűnt, hogy egyként gondolkodunk erről az ügyről, nagyon lényegesne k tartom, de a realitásokhoz kell szabnunk az elképzeléseinket, s én remélem, hogy a közeljövőben, ez remélhetőleg egykét éves távlatot jelent, egy másfajta tervvel, egy limitált koncepcióval valóban el tudjuk indítani az új Nemzeti Színház épületének a f elépítését. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megkérdezem képviselőtársamat: elfogadjae a választ. DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én általában a kompromisszumokat szeretem, és szeretek elfogadni valamit azzal a reménnyel, hogy előremegyünk. (15.50) Úgy érzem, az alapkőletétel nem egy óriási feladat, hiszen megvan az a hely, ahol fel fog épülni a Nemzeti Színház. Mindig arra kell gondolnunk, hogy sehol a világon, egyetlen országban sem romboltak l e egy nemzeti színházat, egy épületet úgy, hogy nem gondoskodtak azonnal a felépítéséről, vagy már nem volt készen. Hiszen amikor 1908ban megszűnt a úgynevezett Grassalkovich Nemzeti Színház, már megvolt az új, ahova átköltöztek. Folyamatosság volt, lénye gében 1837 óta. Ma nincs! A miniszter úrnak azt az elképzelését alapjaiban elfogadhatnám, hogy különböző helyeken játsszák a Nemzeti Színházban örök értékű műveinket, de egy kissé aggaszt az, hogy jelenleg, ezekben a napokban a Nemzeti Színházban játsszák Bernard Shaw Pygmalionját, a My Fair Lady című zenés játékát, és az Új Színházban játsszák a Csongor és Tündét. Úgy érzem, ez nem méltó sem a Vörösmartyhoz, sem a Nemzeti Színház épületéhez. Nem Bernard Shaw, hiszen a Pygmalion egy ragyogó darab, és egyéb darabjai is, azonban nem zenés hely az a Nemzeti Színház, ahol mégis felnőtt egy generáció.
