Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 27 (67. szám) - A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A nemzeti szabványosításról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ÁBRAHÁM TIBOR (SZDSZ):
1344 A törvénytervezetben, a 33. § szerint a működéshez 199 6tól a következő források állnak rendelkezésre - és most engedjenek meg egy gyors, taxatív felsorolást. Tagdíj, nemzeti szabványok értékesítéséből befolyt bevételek, az MSZT tanúsító tevékenységéből származó bevételek, a nemzetközi együttműködés finanszír ozását biztosító központi költségvetésből kapott támogatás, a nemzeti szabványok kidolgozásáért kapott díj, az MSZT szolgáltatásáért fizetett díj, továbbá adományok és egyéb juttatások. Természetesen az 1996. évre prognosztizálható likviditás ebből a felso rolásból egyértelműen nem ítélhető meg, azonban engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány gondolatot, szempontot a felsorolt tételekhez hozzáfűzzek. Tagdíjak: A törvénytervezetben a testület tagjaitól várják a tagdíjat, melynek mértéke várhatóan az MSZT teljes költségvetésének csak töredéke lesz. A törvény a kötelező testületi tagságot nem írja elő, ennek megfelelően a nagy gazdálkodó szervezetek döntésétől fog függeni a tagdíj mértéke. Célszerű lett volna a végrehajtási utasításban szabályozni a tagdíj támogatásának módszerét és mértékét. Nemzeti szabványok értékesítéséből befolyt bevételek: Az így befolyt összeg is nehezen jósolható meg, mert ennek mértéke függ például attól, hogy mennyi az új szabvány és a szabványok mindenkori ára. Megjegyzendő , hogyha nincs pénz a szabvány készítésére, akkor kevés lesz az új értékesíthető szabvány. Ugyancsak nem elhanyagolható az sem, hogy a külföldi tulajdonú, illetve vegyes vállalatok növekvő részesedése a magyar gazdaságban nem hat pozitívan a nemzeti szabvá nyok készítésére, más szóval a külföldi érdekeltségű vállalatok elsősorban a saját hazai szabványaikat fogják előtérbe helyezni, használni. Az MSZT tanúsító tevékenységéből származó bevételek: Várhatóan ez lesz az egyik fő bevételi forrás, de a jelenlegi s zervezési szakaszban e bevételi forrás még nem számottevő. Az általános vitában is megjegyeztem és szóvá tettem, hogy célszerű itt is - mármint a tanúsítás rendszerénél - piaci viszonyokat teremteni, tehát a megfelelő választékot biztosítani a minőségtanús ítók körét tekintve. Ebben az MSZT csak az egyik ajánlattevő lehetne, ami természetszerűleg a konkurencia miatt a bevételt nyilván nem növeli. A nemzetközi együttműködés finanszírozását biztosító központi költségvetésből kapott támogatás: Erre ebben az évb en 20 millió forintot szánna az állami költségvetés, de becslések szerint mintegy 40 millió forintra lenne szükség, hogy a nemzetközi tagdíjakon kívül az ezzel járó feladatokat is el lehessen látni. A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között még 19 91. december 16án, Brüsszelben aláírt szerződés 73. cikke is kötelezi hazánkat a szabványosítási tevékenység harmonizálására. Módosító javaslataim éppen ehhez a ponthoz kapcsolódnak, hiszen ennek a tételnek a forrása csak az állami költségvetés lehet, miv el állami kötelezettségvállalásról van szó. A másik módosító javaslatomban kitértem arra is, hogy a kötelezően alkalmazandó szabványok elkészítésének teljes költségét a kötelezettséget elrendelőnek, tehát az adott minisztériumnak kellene megtéríteni az MSZ T számára. Ezen módosítások nélkül úgy érzem, az MSZT hiába köztestület önkormányzati jelleggel, az így felmerülő kiadásokat saját maga nem tudja biztosítani. Csak példaképpen említeném meg és érvként szeretném elmondani, hogy az 1991es adatok szerint a n emzeti szabványügyi szervezetek bevételi forrását Japánban és a Koreai Köztársaságban vagy például Lengyelországban is száz százalékban a költségvetés fedezte. Belgiumban és Dániában ez az érték 40 százalék felett van, de még Svájcban is 18 százalék. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy az állam vállalja a működtetés teljes költségét, de mindenesetre célszerű lenne e téren egyfajta állami garanciát vállalni a feladatok jellegéből következően.
