Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 27 (67. szám) - A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP):
1340 gyermekek érdeke azt kívánja, hogy a házasság felbontása és a járulékos kérdések békés körülmények között rendeződjenek. Másrészt a jogalkalmazás munkáját is nagyban segíti és egyszerűsíti, ha a feleket a törvény ösztönzi az egyezség megkötésére. A családjogi törvény 18. § (3) bekezdése azért korlátozza az egyezség megváltoztatásának lehetőségét, hogy a felek komolyan vegyék az egyezséget és ne csak a házasságot felbontó ítélet gyors kieszközlésére használják fel. Ehhez igazodóan jó a javaslatnak az az elképzelése, hogy a gyermekek érdekében az egyezség megváltoztat ható. A gyermek érdekének védelme ugyanis több hasznot hozhat a társadalomnak, mint amennyi kárt okoz esetleg a bontóperi egyezségek egyfajta devalválódása terén. A javaslat 3. §a foglalkozik az örökbefogadással. Ez egy nagyon fontos törvényi rendelkezés. Az egyezmény 21. cikkelyéből fakad az a követelmény, hogy csak akkor kerüljön sor külföldi örökbefogadásra, ha a hazai lehetőséget kimerítették. A törvény szövegében ezzel a megfogalmazással sajnos nem értünk egyet. Problémát az jelent, hogy önmagában nem értelmezhető az a kifejezés, hogy a gyermek örökbefogadására belföldön nem kerülhetett sor. A javasolt normaszöveg ugyanis nem fogja korlátozni az igazgatási szervet abban, hogy ha akarja, hozzájáruljon a külföldre történő örökbefogadáshoz, csupán egy dol got kell deklarálnia, hogy nem sikerült a belföldi örökbefogadás. Indokolt lenne, hogy vagy a törvényben, vagy esetleg külön rendeletben szabályozásra kerüljön, pontosításra kerüljön, hogy mikor tekinthető eredménytelennek a belföldi kísérlet. A szövegmódo sítást azért javasoljuk, mert értékelhetőbbé és számonkérhetőbbé teszi az igazgatási szervek munkáját az örökbefogadással kapcsolatban. Erre figyelemmel célszerű lenne beiktatni a törvény szövegébe, hogy csak akkor engedélyezhető a gyermek külföldi örökbef ogadása, ha erre belföldön megfelelő kísérlet ellenére nem kerülhetett sor. Helyesnek minősítem az előterjesztést, amikor a korlátozottan cselekvőképes kiskorú legszemélyesebb nyilatkozatának tekinti, hogy hozzájárule az örökbefogadáshoz. Életszerűtlen le nne az, hogy az ilyen ítélőképesség birtokában levő gyermek akarata ellenére döntsék el családi státusát, egész élete sorsának további alakulását. Szeretném megjegyezni, hogy idegen személy általi örökbefogadásra a hazai gyakorlat szerint csak egészen alac sony esetben került sor. A hazai örökbefogadások tekintélyes része úgy történik, hogy az örökbe fogadó személy azonos az egyik szülő házastársával. Erre statisztikai adatokat is tudunk szolgáltatni, hiszen 1993ban legjobb tudomásom szerint 890 körüli örök befogadás történt és ebből több mint 300 esetben olyan személy volt az örökbe fogadó, aki a gyermek vér szerinti szülőjének házastársa. A javasolt törvényi rendelkezés semmiben nem csökkenti a korlátozottan cselekvőképes gyermek örökbefogadási esélyeit, ug yanakkor eleget tesz a gyermeki jogokkal szembeni fokozott követelményeknek. Az egyezményből fakad az a követelmény is, hogy a gyermek minden őt érintő kérdésben szabadon kinyilváníthassa a véleményét és igé nyt tarthat arra, hogy a véleményét - a gyermek életkorára és érettségére tekintettel - a döntéshozó figyelembe is vegye. A problémát azonban fölöttébb óvatosan kell kezelni. A házasság felbontása többnyire az addigi családi kapcsolatok széthullását jelent i ugyanis. A válás általában nehezíti, elsorvasztja, esetenként pedig meg is szünteti azt a természet adta kapcsolatot, amit a szülő és a gyermek egymás között fenntarthat. Aligha lehet vitatni, hogy a családjog eszközei nem alkalmasak a családi problémák megszüntetésére vagy jelentős mértékű befolyásolására. Természetesen a jog mai szabályozása ab ovo szünetelőnek nyilvánítja a gyermekétől külön élő szülő felügyeleti jogait. A helyzet javítására feltétlenül alkalmas eszköz a közös szülői felügyelet intézmé nye. Túlzott optimizmussal azonban meglátásom szerint e jogintézmény bevezetésével nem kell számolni. Külföldi tapasztalatok szerint ugyanis ez a jogi megoldás csak a jómódú középosztály egy szűk körében mutat sikereket. A sikernek ugyanis két fontos előfe ltétele van. Az elvált szülők békés viszonya, kulturált viselkedése először, másodszor pedig a gyermekkel való reális kapcsolattartáshoz szükséges kedvező tárgyi feltételek. Magyarul a jobbmódú és a szegényebb országokban ez különbözőképpen fog majd
