Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 27 (67. szám) - A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
1337 figyelemmel kíséri - programjának megfelelően - a család, és ezen belül a gyermekek jogainak érvényesülését, éppen ezért kritikusan vizsgálja az e tárgyban beterjesztett jogalkotásokat. A törvényjavasla t így csak a kitűzött feladat, az egyezmény rendelkezéseinek jogszabályokba ültetésének egyik részleteként fogható fel. Teljesen érthetetlen, hogy az 1991. november 22e, az egyezmény törvénybe iktatása óta miért csak ily csekély eredmény született. A törv ényjavaslat indoklása is rögzíti, hogy két országgyűlési határozat is van már annak érdekében, hogy az illetékes szervek elvégezhessék a szükséges munkát. Az előterjesztés alapján megállapítható ennek ellenére, hogy gyakorlatilag alig történt valami. A fel adat végrehajtására két út kínálkozott: vagy egy jogszabályba foglalni mindazokat a követelményeket, amelyeket az egyezmény támaszt, vagy átvizsgálva a megfelelő jogszabályokat, a módosítások teljes körét egy csomagba foglalva, egységesen előterjeszteni. N em indok a részelőterjesztésre az, hogy az egyezmény lehetővé teszi - az egyes államok eltérő történelmi, kulturális hagyományaira tekintettel - másmás jogi megoldás választását. Ez nem a mi viszonyainkra vonatkozik. A törvényjavaslat kapcsán át kell teki nteni, hogy mit is kíván a jogalkotástól az egyezmény, illetve a gyermeki jogok érvényesítése. Ezt célszerű néhány idézettel alátámasztanunk. "Az egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermekekkel foglalkozó és védelmét biztosító intézmény ek, hivatalok és létesítmények működése megfeleljen az illetékes hatóságok által megállapított szabályoknak, különösen a biztonság és az egészség területén, valamint ezek személyi létszámával és szakértelmével, továbbá a megfelelő ellenőrzés meglétével kap csolatban." Az idézetet tovább folytatom: "Az egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Amennyiben a gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erőforrások határai között, és szükség esetén a nemzetközi együttműködés keretében hozzák meg." Az előzőekből is kitűnik, hogy az egyezmény korántsem néhány jogi garancia megterem tését, hanem a komplex, a jogi rendezésen túl személyi, tárgyi és pénzügyi kérdések megvalósítását és tisztázását tűzi ki célul. Azt hiszem, itt utolérhető az előterjesztésben tapasztalt elnagyolás oka. Akkor, amikor egyre kevesebb pénz jut az iskolákra, a gyermekintézményekre, hogy ne is beszéljünk a fogyó számú, elhanyagolt bölcsődékről, amikor tragikus, nemzetvesztő létszámcsökkentésről tudunk, kényelmes megoldás elfelejtkezni a tényleges követelményekről; holott ez a lehetséges legrosszabb politika! Az aktív tervezés, az erőforrások pontos felmérése, kötelezettségeink számbavétele helyett az elhallgatás, a problémák szőnyeg alá söprése, amely kifejezetten azokat sújtja, akik legkevésbé tudnak tiltakozni, a gyermekeket. Kétségtelen, hogy kellemetlen felad at - idézem - a rendelkezésre álló erőforrások határai között is nem azt vizsgálni, hogy érvényesüle az egyezmény 27. cikkelye, amely kimondja: az egyezményben részes államok elismerik minden gyermek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kell ő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődésüket. Azonban minél égetőbb a probléma, annál inkább foglalkoznunk kell vele. Ha mindazokat a feladatokat és tennivalókat végigvizsgálnánk, amelyekkel e szerződés alapján az Országgyűlésnek foglalkoz nia kellett volna, nagyon hosszúra nyúlna a lista. Ezért csak néhány szempontot szeretnék kiemelni, amit célszerű, ha folyamatosan szem előtt tartunk. 1. Az egyezmény 17. cikkelye előírja, hogy elő kell mozdítani, hogy a tömegtájékoztató eszközök a gyermek ek számára szociális és kulturális szempontból hasznos tájékoztatást adjanak, illetve vegyék figyelembe a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermekek nyelvi szükségleteit. Célszerű lenne, ha a médiatörvény tárgyalása során mindezt emlékezetükbe idéznék az il letékesek. (18.10) 2. Az egyezmény 23. cikkelyével az egyezményt aláíró államok vállalták, hogy fokozottan gondoskodnak a fogyatékos gyermekekről. Ezt a gondoskodást az egyezmény komplexen
