Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 21 (66. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP):
1192 részének pontosan azok voltak a tulajdonosai, akik vigaszdíjként csak kárpótlási jegyet kaptak, de részesei nem lehettek a vagyonszerzésnek. Ezek előrebocsátása után felvetődik a kérdés: mit is remélhetünk a T/288. számú törvénytervezettől, ha majd elfogadásra kerül és törvény lesz belőle. Nagy kérdés: képes lesze orvosolni azokat az anomáliákat, amelyek talán a legjobban irritálják és ingerlik a társadalmat. A törvé ny célkitűzéseivel természetesen egyet lehet érteni, hiszen ki ne akarná, hogy Magyarországon növekedjék a gazdaság hatékonysága, meghonosodjék a nemzetközileg élenjáró technika, megálljon a piacvesztés és új piacok táruljanak ki a magyar gazdaság előtt, b ejöjjenek a külföldi befektetők, megóvjuk a munkahelyeket és újakat teremtsünk, hogy a felnövekvő nemzedék megtalálja élete értelmét, a munkát, hogy kialakuljon a nemzet továbbélését biztosító polgárság és a biztos egzisztenciát maga mögött tudó alkalmazot ti réteg, stabilizálódjék belső és külső pénzügyi helyzetünk és hogy elinduljon az Európai Unióhoz való csatlakozás visszafordíthatatlan folyamata. Ezeket ugyanis mind célul tűzi ki a törvénytervezet és a javaslathoz benyújtott módosító indítványok. Számom ra az a legnagyobb kérdés, hogy benne foglaltatike a törvénytervezetben az a garanciarendszer, ha a törvény végrehajtásra kerül, akkor a célként megjelölt eredmény kerekedike ki belőle, és elérkezike végre már a várva várt társadalmi békesség. Senki nem veheti rossznéven tőlünk, ha mi, kereszténydemokraták azt mondjuk, hogy ebben a kérdésben egy kicsit szkeptikusak vagyunk, és az előttem elhangzott felszólalásokból ez a kételkedés erőteljesen kiérződött. Engedjék meg, hogy most röviden a törvény tervezet éről néhány gondolatot mondjak. Sajnos már a törvénytervezet preambuluma sem sikeresen fogalmazódott meg, és nem jól szabta meg a célkitűzéseket. Az állam vállalkozói vagyona értékesítéséről szóló 1992. évi LIV. törvényt az Országgyűlés a szociális piacgaz daságnak megfelelő tulajdonviszonyok létrehozása és az állam vállalkozói vagyona csökkentése érdekében hozta meg. A javaslat a szociális piacgazdaságnak megfelelő tulajdonviszonyok kialakítását mint célt törli, és helyette alapvető célként magántulajdonra épülő gazdasági viszonyok erősítését jelöli meg. Mivel egy törvény preambuluma a legfontosabb üzenet kell legyen a társadalomnak, mindenkinek értenie kell, hogy a javaslat az eredeti célkitűzésektől el kíván térni, nem értünk vele egyet, ezért módosító jav aslatainkkal a preambulum kiegészítését kívánjuk elérni. A hatályos szabályozás a vagyonpolitikai irányelvekben rögzített, az aktuális gazdasági, politikai célokat szolgáló és azokból vezeti le a privatizációs követelményeket. Az új vagyonpolitikai irányel vek azonban nem születtek még meg, ennek hiányában a törvényjavaslat nem rögzíti a gazdaságpolitikai célokat, hanem több mint húsz privatizációs követelményt sorol fel, amelyekből egynéhányat már az imént citáltam. Sajnos ezek között nem szerepel a nemzeti tulajdon, a széles hazai tulajdonosi réteg, a polgárság vagy ezzel más, azonos jellegű célkitűzés. Szomorúbb azonban az, hogy a törvény indokolása külön kitér arra, hogy e követelmények meg nem tartása nem szankcionálható. Ennek ellenére ilyen mennyiségű követelmény komolytalanná teszi azoknak a törvényben való szerepeltetését. Célszerűbb lett volna a törvénynek ezen a helyén inkább gazdaságpolitikai célokat szerepeltetni. A privatizációs követelményeket pedig beépíteni a pályázatok, az elbírálások szempon tjai közé, ami azután átmehetne a versenyeztetés szabályzatába. A jelenlegi szabályozáshoz mérten bővülést jelent az, hogy a törvényjavaslat a törvény hatálya alá kívánja vonni a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet vállalkozói vagyonát. Szűkítést jelent viszo nt az, hogy az állami vállalatok közül kivonja a törvény hatálya alól a közüzemi vállalatokat, amelyek részére a gazdasági társasággá történő átalakulás kötelezettsége ekként megszűnik, a törvény hatálybalépésével egyidejűleg. Sem a hatályos szabályozás, s em pedig a törvényjavaslat nem vonja hatálya alá részben vagy egészben állami tulajdonban levő gazdasági társaságok által létesített társaságoknak a létesítő társaság tulajdonában álló társasági részesedését. Ez ma már igen jelentős összegű állami vagyont
