Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 21 (66. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
1182 állítja, hogy ma olyan alapszerződést lehetne kötni, amely területi autonómiát tartalmaz. Ezzel az alapszerződés sel - amely, még egyszer mondom, a ma elérhető legjobb alapszerződés - a határokon túli magyar szervezetek részben egyetértenek, részben pedig nem értenek egyet. A Magyar Polgári Párt képviselői a külügyi bizottság ülésén is azt mondták, hogy a szöveggel e gyetértenek, és kifejtették aggályukat a végrehajtás sikerét illetően... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) ... - egyetlen mondat, elnök úr! , amivel szintén mindannyian egyetértünk. Voltak olyan szervezetek, amelyek ezzel nem értettek egyet, nyilvánvalóan nem lehet minden szlovákiai magyar egyetértését különkülön beszerezni. Úgy ítélem meg, hogy e tekintetben a kormány eljárását nem érheti kifogás. Lejárt az időm, elnök úr, köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zol tán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy kifejezzem afeletti örömömet, hogy ez a vita ma sokkal jobb hangulatban, tárgyszerűbben folyik, és úgy hiszem... (Zaj, közbeszólások a jobb oldalon.) .., ez mindnyájunk számára és az egész ala pszerződés ügye szempontjából fontos jelenség. Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazdapárt részéről Torgyán József frakcióvezető úr mondja el a véleményt. Megadom a szót. (Zaj. - Szili Sándor: Mindjárt megváltozik az elnök úr véleménye! - Derültség.) D R. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Először is hadd fejezzem ki a Független Kisgazdapárt megdöbbenését amiatt, hogy a miniszterelnök úr e rendkívül fontos tájékoztatására a kormányzópártok először csak kétperces reagálást akartak engedélyezni, és a végén nagy kegyesen járultak hozzá az öt perchez. Úgy gondolom, a magyarság sorsfordulójának öt percre való beszűkítése jelzi azt, hogy ez a kormány milyen súlyt tulajdonít a hazánk határain kívül élő ma gyarságnak. (Zaj, felzúdulás a bal oldalon.) Legyen szabad a következő felvetést azzal kezdenem, hogy tulajdonképpen a miniszterelnök úr felszólalásából még mindig nem tudjuk, hogy miért kellett ilyen kapkodva, értelmetlenül, ilyen gyorsan, határidőt kitűz ve megkötni ezt az ezer éves jogainkat feladó szerződést. (9.40) Mert lehet, hogy miniszterelnök úrnak nem ez a véleménye, de hadd utaljak arra, hogy volt ennek a hazának egy Deák Ference, akit úgy neveztek, hogy a haza bölcse. Ő arra tanított minket: amit hatalom vont meg, az ismét föléledhet, de amit a nemzet könnyelműsége önként odavet vagy gyávasága elhanyagol, azt visszaszerezni ritkán lehet. (Gellért Kis Gábor: Mire vonatkoztatva mondta ezt?) Én úgy gondolom, az a szerződés, ahol egyértelmű, hogy ez a jogfeladás megtörtént, olyan jogot adott fel, miniszterelnök úr, amelyet nem a miniszterelnök úr szerzett, a másik oldalon pedig nem tud kimutatni semmi ellentételezést. Hadd legyen szabad arra utalnom: miféle jogokat szerzett ön a szlovákiai magyarságnak , ha Mečiar, akivel szerződött, azt mondja, hogy nem jár a magyarságnak semmiféle kollektív jog. Ön pedig azt mondja, hogy ön a kollektív jogokat kiharcolta. Hogy fogja ön érvényesíteni a kollektív jogokat, ha Mečiar, az önnel szerződő szlovák vezető azt m ondja, hogy ilyen jog kiharcolása nem történt? Sokkal nagyobb baj, hogy az egész egyezményt tető alá hozó Balladur miniszterelnök úr pedig ugyanúgy nyilatkozott, mint Mečiar elnök úr. Ő maga is azt mondta, hogy szó sincs itt semmiféle kollektív jogról. Elh angzott, hogy önök tulajdonképpen a lehető legjobb szerződést harcolták ki. Ez egyszerűen nem igaz! Hadd hivatkozzam tényekre: mindenki emlékszik rá, hogy 1990. április 9én Szűrös Mátyás, mint az akkori megbízott köztársasági elnök, tárgyalt Pozsonyban, a hol - hadd emlékeztessem önöket - Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország köztársasági elnökeinek,
