Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 20 (65. szám) - A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - IZSÓ MIHÁLY (FKGP):
1147 évente 36 ezer forintot kell fizetnie a feltalálónak, ami három év alatt 300 százalékos emelkedést jelentett. Figyelembe véve a szabadalmi bejelentések átfutási idejét, megállapíthatjuk, hogy a be jelentéstől számított 35 év múlva kapja meg a feltaláló szabadalmára az okiratot, és csak azután érdemes elindulni az innovációs pályán, hacsak nem önmaga a kivitelező. Figyelembe kell venni azt, hogy a jelenlegi törvényjavaslat nem kimondottan a szellemi terméket elősegítő, védő törvény, hiszen anyagi okokból számos olyan nagy értékű szabadalom válik közprédává, amely egyébként nemzeti kincs is lehetne. Egy jelentős szabadalom bevezetésének átlagos ideje 812 év, ekkor lehet profitra számítani. Ekkor már a fenntartási illeték évente 27 ezer forint, így tizenkét évig a magánfeltaláló a nem létező bevételből már 189 ezer forint illetéket fizet be. Az egyéb kiadásokat nem is számolom. Egyesek szerint erre azért van szükség, hogy ösztönözze a feltalálót találm ányának mielőbbi hasznosítására. Ezzel szemben az a véleményem és a gyakorlati tapasztalatom, hogy a feltalálót nem kell sem ösztönözni, sem ösztökélni a találmányának hasznosítására, mert a feltalálói tevékenység nem pusztán öncélú tevékenység, hanem az a köz javára is szolgál, hiszen csak így lesz belőle termék; természetesen oly módon, hogy a feltaláló is jogos haszonélvezője lehessen. A kisebb értéken forgalmazható, de minőségében szabadalomként értékesíthető találmányok fenntartási illetéke csak irreál isan magas tételszám után térülhet meg. Hiba lenne azt mondani, hogy csak nagy értékű találmánnyal érdemes foglalkozni. Továbbá a fenntartási illeték ilyen mérvű emelkedése azért sem indokolt, mert az évek számának növekedésével az Országos Találmányi Hiva tal ráfordítandó költsége is csökken, mert csupán adminisztrál. Természetesen nem azt állítom, hogy az OTH költségvetését csökkenteni kellene, sőt, a bejelentések átfutási idejének csökkentése érdekében azt növelni kellene, de a költségvetési keretből - hi szen a találmányok után befolyó adók a költségvetésben jelennek meg - támogatást igényelnek. A jelenlegi illetékrendszer is a már védett szabadalmak oltalmának megszűnéséhez vezet fizetésképtelenség esetén. Így ezek a találmányok a nemzet érdeke ellenére s zabad prédává válnak. A tévedések elkerülése végett szükségesnek tartom kijelenteni, hogy nem az Országos Találmányi Hivatal bevételeinek jogosságát vitatom, hanem a forrást. (17.40) Ugyanis az Országos Találmányi Hivatal által vizsgált és megadott szabada lom van olyan értékű, hogy a világ bármely részén van létjogosultsága. Az általa szabott szigorú feltételek és mélyreható vizsgálatok csak még nagyobb biztonságot adhatnak a feltalálók részére. A találmányokkal kapcsolatos személyi jövedelemadóprobléma ne m újkeletű, azt csak fokozta az illetéknövelő törvény. Nem az adózás formája, tartalma és mértéke a fontos, hanem a szellemi alkotás értékének helyretétele, felértékelése. A hazai szabadalmak értékét bizonyítják a Magyar Feltalálók Egyesülete által szervez ett külföldi találmányi stb. kiállítások, amelyek külföldön bizonyították a magyar feltalálók elismertségét. Hazánkban viszont jó esetben tudomásul veszik, hogy létezünk, alkotunk a magunk költségére, a nemzetközi elismerésekről azonban szó sem esik a sajt óban vagy a hivatalos szerveknél, a minisztériumban sem. Igaz, hogy a sportoló a fiatalságának nagy részét áldozza fel a lehetséges siker érdekében, de ha eléri, akkor a nemzeti lobogó felkúszik a zászlórúdra a nemzeti himnusz kíséretében. Ez jogos, mert k iérdemelte, becsületet és dicsőséget szerzett hazájának. De az a feltaláló, aki egész életének szakmai tapasztalatát, egész életének munkáját találmányainak kidolgozására fordította saját költségén a technika, az ország, a nép javára, és nemzetközi, sőt ta lálmányi világkiállításon díjat nyert, csak annyit érdemelt, hogy joga van befizetni ezerkétezer forintot a díjkiosztást követő díszvacsorára. Még mielőtt bárki összehasonlítást végezne a hasznosulás vonatkozásában a magánbejelentések és a szolgálati szab adalmak között, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezt csak a ráfordítások
