Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 14 (64. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Salamon László): - ZWACK PÉTER (független):
1111 Az elmúlt hetek felgyorsult folyamatainak az volt a legfőbb jellemz ője, hogy több érdekelt intézmény saját koncepciót dolgozott ki. Ezek meglehetősen széles sávon helyezkednek el, sok az ellentétes elképzelés bennük. Úgy gondolom azonban, minden jó szándékú megoldási javaslatot üdvözölnünk kell. Annál veszélyesebbnek tart om azokat a megfogalmazásokat, amelyek a jelenlegi intézmények és szabályok elégséges voltát hangsúlyozzák, kiegészítve a régi, jól ismert vezető elvtársi szöveggel, miszerint csak a végrehajtást kell megoldani. (17.50) Különösen élesen vetődött fel a prob léma a nyomozati jogosultságok esetében. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy egy jogszabály nem akkor jó, ha elméletben tökéletes, hanem ha fennállnak a végrehajtás feltételei is. Higgyék el nekem, ha a végrehajthatatlan jogszabályokon szigorítanak, az csupán olyan, mintha a nullát megszorozzuk és az továbbra is nulla marad. Engedjék meg, hogy felhozzam, hogyan kezelte Olaszország ezt a problémát. Ott is a második világháború óta, ötven éven keresztül próbálták a korrupciót a fennálló jogszabályok szerin t, azokat megerősítve, konvencionális módon visszaszorítani. És nézzük meg, hogy mi történt! A bűnözés mind nagyobb méreteket öltött, a rendőrség és az olasz vám- és pénzügyi szervezetek tehetetlenek maradtak, és a maffia uralta az országot. Az olasz korru pció visszaszorítására rendkívüli igazságügyi, jogi és rendőrségi intézkedések meghozatalára volt szükség, ami megvesztegethetetlen bírókat és speciális, újonnan létrehozott szakértő testületet jelentett. Ne áltassuk magunkat! Lássuk be, hogy új megoldások ra van szükség! Ha megint a jelenlegi intézményekre és normákra dolgozunk ki javaslatokat, ismét elvesztegetjük az időt, ami pedig most már elvesztegethetetlen. Márpedig ilyen időveszteséget a kormány sem belföldi, sem külföldi vonatkozásban nem engedhet m eg magának. Az állampolgárok, köztük az idősek és a szegények úgy érzik, hogy a társadalom irányítóinak kutya kötelessége mindent megtenni e hatalmas bevételkiesés mérséklésére. Az emberek valódi akciót várnak, hiszen itt az ő jobb jövőjük lehetőségéről va n szó. Nemzeti érdekünk, hogy az állampolgár higgyen a demokrácia erejében, nem csupán a többpárti parlament működésének erejéig, hanem a gazdasági stabilitás megteremtését illetően is. Ezért minden áldozatot meg kell hozni! Az elmúlt alkalommal már közölt em, hogy a jövedéki szféra nagy várakozásai igen jelentős anyagi áldozatra és mindennemű szakmai segítségre készek a gyors cselekvés támogatását illetően. Ugyanezt méltán várhatja el a társadalom a parlamenttől és a kormánytól is. Márcsak azért is, mert a halogatás Nyugaton is az elszántság hiányának a képzetét keltheti, ennek minden következményével; ami rosszabbat pedig már el sem képzelhetünk, mint hogy az a vélemény terjed el a fejlett országok politikusai, befektetői között, miszerint a magyar kormány nem képes útját állni az ország balkanizálódásának. Tisztelt Ház! A múltkori hozzászólásomban tett javaslataim megalkotásakor arra gondoltam, hogy minden új, hatékony koncepciónak, fogalmazza azt meg bármelyikünk is, elsősorban a szakmai féltékenység lehet a legnagyobb ellenfele. Sajnos az azóta történtek, így a másfél héttel ezelőtti nemzetbiztonsági megbeszélésen hozott döntések is ezt az aggályomat látszottak megerősíteni. Ha az érdekelt vezetők egy része csak saját intézményi bástyáit védelmezi, akkor a z ügy el van veszve. Ha a kialakult helyzetet értékeljük, akkor azt mondhatjuk, hogy legalábbis szóban mindenki akarja a küzdelem erősítését. Ezért tekinthető pozitívnak, hogy az érdekeltek egy része képes a közös célokban gondolkodni, méghozzá szakmai sov inizmus nélkül. Ugyancsak lényeges, hogy többnyire ugyanők igyekeznek a valóságos tényekből kiindulni. Viszont a szervezetek vezetőinek egy másik csoportjára nem ez a két dolog jellemző, hanem éppenséggel a fejek homokba dugása és kisstílű féltékenység. Ti sztelt Ház! Ennek a küzdelemnek nagyon jól körülhatárolható célja van. Az állami intézményrendszernek nem a kisember ellen kell újabb támadást indítania. Ma is éppen a bérből és a fizetésből, valamint a nyugdíjból és a járadékból élők bevételei érhetők tet ten, és ők igen tetemes
