Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 14 (64. szám) - Pancza István (FKGP) - a földművelésügyi miniszterhez - "Szabálytalan földárverés Csongrád megyében" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
1093 történt tulajdonképpen? A Magyar Közlöny 1994. évi 24/2. számában a Csongrád Megyei Kárrendezési Hivatal árverési hirdetményt tett közzé. Ezen dokumentum szerint Nagymágocson - ez Szegedtől körülbelül 60 kilométerre van - lehetett licitálni a szegedi 21 167/99. helyrajzi számú, 2 hektár, 4784 négyzetméternyi gyepre. Ez a terület Szegeden, a Kandó Kálmán utca és a közeli vasúti sínek közötti erdősávot jelen ti. Ezt a területet az ott lakók akarták kárpótlási jegyeikkel megvásárolni, mivel családi házaik portái így is nagyon kicsinyek. A csúsztatás ott következett be, hogy az említett területnek helyrajzi száma nem 21 167 - ahogy az a Közlönyben megjelent , h anem 22 167, és a művelési ág nem gyep, hanem erdő. Így a kihirdetést követően a környékbeli lakók nyugodtak voltak: nem az általuk kiszemelt terület kerül kalapács alá Nagymágocson. Az említett terület árverése 1994. április 6án, Nagymágocson annak rendj e és módja szerint megtörtént - ott már a valódi, helyes helyrajzi számmal. 1995 januárjában, amikor a Kandó Kálmán utca mögött lévő erdőt a földmérnökök mérni kezdték, akkor döbbent rá a negyvenkét család, hogy huncutul becsapták őket. De az igazi meglepe tés még ezután következett! A mérnökök által levert kitűzőkarókra ráírt nevekből megtudták, hogy a területet a Csongrád Megyei Kárrendezési Hivatal vezetői, valamint a megyei földhivatal vezetői és hivatali dolgozói egymás között osztották szét 500 forint/ aranykorona értékben. (16.10) Hatalmas a felháborodás egész Szegeden, de különösen a Kandó Kálmán utca körében. És, ami a történet csattanója: már meg is jelent az első hirdetés a helyi újságban, amit az egyik "új tulajdonos" adott fel, miszerint a 400 nég yszögöles belterületi telekért - amiért a licitáláson pár ezer forintot érő kárpótlási jegyet adott - mindössze "potom" 2,4 millió forintot kér. Az említett családok hiába fordultak a megyei kárrendezési hivatalhoz és a földhivatalhoz: ott durva elutasítás ra találtak. A Reggeli Délvilág című újságban megjelent egy újságcikk, és az újságírónőt veszélyesen megfenyegették. Tisztelt Államtitkár Úr! A szegedi Kandó Kálmán utca lakosai, valamint a felháborodott közvélemény nevében kérem, hogy a nem mindennapi bo trányt szíveskedjék kivizsgáltatni. Kérem szíves válaszát. (Taps a kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Az interpellációra Kis Zoltán államtitkár úr válaszol. DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt El nök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! Az ügyben az ön által előadott tényállás az első betűtől az utolsóig igaz. (Taps a kisgazdapárt padsoraiban.) Sajnos ez egy veszedelmes precedens. Úgy gondolom, nem lesz - nem is lehet - általános ebbe n az országban. Február 7én, három nappal az ön interpellációja előtt már kaptunk egy bejelentést, amelyet az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatallal együtt kivizsgáltattunk, és pontosan ugyanezek az adatok kerültek birtokunkba, mint amikről ön bes zélt, azzal, hogy a kárrendezési hivatal munkatársai közül az árverésen egy fő 1,85 aranykoronaértékben, a Csongrád Megyei Földhivatal munkatársai közül két fő 2,18 aranykoronaértékben, egy fő 5,94 aranykoronaértékben, továbbá egy fő - aki mellesleg a m egyei földhivatal dolgozójának a házastársa - 2,18 aranykoronaértékben vásárolt földet, 500 forintos értéken, aminek ilyen belterületi föld esetében bizony, forgalmi érték tekintetében több ezerszerese a licitálási érték. Ezt az ügyet a Legfőbb Ügyészségn ek adtuk át, ahonnan a vizsgálat eredményét nagy érdeklődéssel - és egy kicsit sürgetve is - várjuk. A köztisztviselői karban az ilyen jellegű magatartás - akkor is, ha netalántán nem jogszabályellenes, csak etikátlan - megengedhetetlennek tűnik.
