Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 14 (64. szám) - Balsay István (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - "Sok bába közt elvész-e a gyermek?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
1090 dőlt el az az iskolaszerkezeti mód osítás, amit a miniszter úrral szemben ülő miniszter fog majd az országra ráerőltetni, és hogy az milyen közlekedési vonzattal jár majd a NagykállóNyíradony közötti falvak és tanyák viszonylatában. Ez a népség, 1995ben lesz 1100 éve, hogy a besenyők elől idemenekült. Azóta itt él, itt farag bölcsőt, itt épít házat, itt szánt, vet, itt próbál megélni. Szeretne biztosat tudni arról, hogy valóban tehetie ezeket a dolgokat, amiket 1100 évig cselekedett. Én most miniszter úr korrekt válaszát azzal a feltétell el fogadom el, hogy remélem, a szociálliberális kormány jóvoltából nem kell e térség lakóinak 1100 év után újabb hazát keresni nyugaton, és azzal a feltétellel fogadom el, hogy Szabolcs megyében akár egyetlen méter vasút megszüntetéséért is kemény küzdelm et fogunk vívni, mert hogyha a megye lakosságarányban olyan támogatást kapna, mint Budapest kap lakosságarányban, akkor nemigen lennének ilyen bajok sem gazdaságilag, sem társadalmilag, urambocsá!, talán még az infrastruktúrával sem. Köszönöm szépen minisz ter úr válaszát. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Interpelláló képviselőtársunk elfogadta a választ. Balsay István (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - "Sok bába közt elvésze a gyermek?" címmel ELNÖK (dr . Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Balsay István képviselőtársunk, Fidesz, interpellációt nyújtott be a miniszterelnökhöz "Sok bába közt elvésze a gyermek?" címmel. Az interpellációra a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Pál László ipari és kereskedelmi miniszter úr fog válaszolni. Balsay István képviselőtársamat illeti a szó. BALSAY ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Először is azzal kezdeném interpellációmat, hogy miért intézt em a miniszterelnök úrhoz, és örülök, hogy Pál László ipari miniszter úr adja a választ, mert így számomra kiderül, hogy az ötödik minisztérium is foglalkozik, illetve nem foglalkozik az építésügy, a lakásügy kérdéseivel. A kilencvenes évek rendszerváltásá nak egyik negatív velejárója, hogy az elmúlt években a kormányzati lakáspolitika szinte a semmibe veszett. Magyarországon a kilencvenes évek elejétől kezdve évről évre csökkent a magánerős lakásépítés, az elmúlt évben 21 ezer lakás épült, zömében magánerős lakás. Előbb teljesen megszűnt az úgynevezett állami, majd rövidesen az önkormányzati lakásépítés is. Szinte évenként módosult a lakáscélú támogatásokról szóló kormányrendelet, s benne a lakásépítés támogatásának feltételrendszere, jelentős jogbizonytalan ságot okozva a lakásépítők körében. Négy év alatt teljesen elkopott a lakásépítés áfatámogatása is. Csak megjegyzem, hogy a kormányprogram még a lakáscélú beruházások áfavisszatérítésének meghatározott értékhatárok közötti visszaállítását ígérte, de ehely ett az áfavisszatérítés teljesen megszűnt. Ezzel a folyamattal egyidejűleg, részben e folyamat eredményeként is, a lakáshoz jutás esélyei folyamatosan romlottak, különösen a fiatalok esetében. A piacgazdaságra történő átállás más gazdasági, szociális prob lémái mellett - a munkanélküliséget említsem csak ezek között - nem valószínű, hogy tiszta piaci eszközökkel és piaci körülmények között tudja mindenki biztosítani az egzisztenciális feltételek minimumaként a lakhatás biztonságos feltételeinek megteremtésé t. (16.00) Szükséges ezért, hogy a kormány a szabályozás, az ösztönzés és a támogatás összehangolt rendszerével, a piaci viszonyok között is támogassa a lakásépítést, illetve a lakáshoz jutást.
