Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 13 (63. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - POZSGAI BALÁZS (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
1007 Ha románságukról, legalább vélt nemzeti érdekükről van szó, akkor nincs nézetkülönbség a politikai pártok között. Márpedig ha a meghirdetett román nemzetállami célt már létükkel is veszélyeztetik a magyarok, akkor ott minden politikai ára mlat számára a közös és legfőbb ellenség ez a közösség. (19.20) Látszólag most sincs baj Szlovákia és Románia kapcsolataival, hiszen az úgynevezett kisantantos taktika szerint az alapszerződések ügyében most a románok engednek és a szlovákok azok, akik szo rítanak. Érthető, hiszen Horn Gyula miniszterelnök úr első találkozásukon már engedett Mečiarnak, hátha megteszi megint. Akkor viszont a precedensre hivatkozva a románok is újabb követelésekkel léphetnek fel az aláírások előtti utolsó pillanatban. Ha ennyi re nem vigyáznak Romániában a nemzetközi megítélésre éppen az alapszerződés aláírása előtt, akkor ebből talán néhány következtetés levonható. Lehetséges, hogy a Nyugat nem is kíséri olyan megkülönböztetett figyelemmel szerződéskötéseinket, és esze ágában s incs csatlakozási előfeltételként felfogni azokat, miként a magyar koalíció és sajtója állítja. Ha már a tárgyalások finise idején ennyire nem adnak szomszédaink még a puszta diplomáciai látszatra sem, ennyire kimutatják, hogy hiú reményt táplálnak azok, a kik szerint az alapszerződés hatására javulhat a magyarromán viszony, akkor láthatjuk, hogy milyen változásra számíthatunk román részről az aláírás után. Mindenki számára, aki csak egy kicsit is ismeri az e századi román politikát, egyértelmű, hogy semmil yenre sem. A belpolitikai érdekek oltárán ezeket a nemzeti külpolitikai érdekeket feláldozni nem szabad, tilos. Természetesen nem feltételezve, hogy a kormány erre készül, azért nem érdektelen felhívni a figyelmet néhány körülményre. Ez megtörtént ellenzék i képviselőtársaim részéről éppen úgy, mint több kormánypárti képviselő részéről - nem ismétlem meg az argumentációt. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy éppen az elmúlt évek, hónapok fényében nem politikai jóakarat nyilvánult meg szlovák és román rész ről, inkább valami más. A miniszterelnök úr ma itt bejelentette, hogy mindaz, amivel kormánya tegnap meglepte az országot, nem kapkodás eredménye. Nekem is úgy tűnt, hogy nem kapkodásról van itt szó és talán nem is egy hirtelen, erős felindulásból elkövete tt modernizáció kísérletéről: ez inkább kitervelt módon, előre megfontoltan elkövetett lépéssor volt. Én az alapszerződések ügyében nem bízom Horn Gyula miniszterelnök úrban a tegnapi megnyilatkozásai ellenére - vagy talán éppen azok miatt sem. Nem bízom a miniszterelnök úrban, hiszen már eddig is annyi mindent ígért, annyi mindent félreértett és annyi mosolynak engedett. Így készült ez a kormány ha nem is március 15ére, de a mai, meglehetősen szerencsétlen, március 13ai napra. É s most, ahogy ígértem, a Magyar Hírlap legfrissebb, mai számából egy érdekes hír. Március 14én, vagyis holnap zárják a márciusi kötéseket a tőzsdén. Tehát a kicsi hírnek az a címe, hogy "A kitartó spekulánsok nyertek". Érdekes, hogy 12én megszületik egy olyan kormánydöntés, ami már 12én este bejelentésre kerül, és másfél nap választja el ezt a dátumot attól a naptól, amikor a tőzsde bezár, ily módon - idézem - "egyetlen napon múlt, hogy a dollár mélyrepülése miatt nem jelentős bukással zárják némelyek az első negyedévet. A legrosszabbul azok jártak, akik komolyan vették a jegybank elnökének a forint leértékelését cáfoló, többszörösen aláhúzott kijelentéseit, és az elmúlt tíz napban dolláronként 46 forintos veszteséggel likvidálták, számolták fel vételi k ötéseiket. A legtöbb haszonnal az utóbbi egy héten vásárló spekulánsok számolhatnak, ők 110 forint körüli áron jutottak a dollárhoz, amely mától megközelíti a 120 forintot." Szemet szúró a tegnapelőtti, a mai és a holnapi napnak ez a furcsa összefüggése. F elvetem annak gondolatát, hogy talán érdemes volna a legszélesebb közvéleménnyel is megismertetni nem ám feltétlenül csak azokat a magánszemélyeket - hiszen ennek nyilván a tőzsdetörvény előírásai is gátat
